A gyógykezelés

Az orvos csalódottan rázta meg fejét. Betegén a javulás legkisebb jele sem látszott. Immár tíz napja, hogy az idős úr semmiféle gyógykezelésre nem reagál. Teljesen elhagyatottan feküdt a kórházi ágyon, úgy tűnt, ereje sincs már, hogy életéért küzdjön. Elfáradt, beletörődött sorsába.

A következő napon az orvos ismét megrázta a fejét, ám ezúttal az őt ért meglepetéstől. Az idős úr minden életfunkciója a normális értéket mutatta.

Az orvosok már lemondtak a leukémiás Natalie Langworthy-ról, vőlegényével azonban nem adták fel a harcot, és az interneten rátaláltak egy kísérleti gyógymódra, ami végül megmentette az életét.

Nyolc hónappal a kislánya születése után az ausztrál Natalie Langworthy-nál leukémiát diagnosztizáltak. A fiatal édesanya ezután négy kemoterápiás kúrán és csontvelő-átültetésen is átesett, ami biztató eredményeket hozott. Két és fél hónappal később azonban a rák visszatért és állapota rohamosan romlott.

E-mail üzenetben kaptam ezt a hírt, és úgy gondoltam megosztom veletek.

Több mint 30 évig éltek elzárva a külvilágtól. Laboratóriumban élt csimpánzokat engedtek ki a szabadba Ausztriában. A műveletet hosszú évek munkája előzte meg. A majmok többsége ugyanis évtizedek óta nem látta a napfényt.

A majmok eleinte zavarban voltak, amikor beáramlott a fény. Percekig nem is mentek oda. Aztán kikukucskáltak, majd megálltak az ajtóban, de kilépni még egy darabig nem mertek.

Az ember egykedvűen ballagott haza az orvostól. Kezeit zsebre vágva, nem nézett se jobbra, se balra, csak maga elé meredt szomorúan. Egyedül volt, nem tartozott senkihez, nem tartozott felelősséggel senki iránt. Ezért vette tudomásul olyan lakonikus nyugalommal a diagnózist: nem gyógyítható.

Nem fájt neki semmi, csak rótta az utcákat, a szemerkélő esőben, hideg, alattomos szélben. Épp csak a komfortérzet miatt hajtotta fel a gallérját. Vagy tán csak megszokásból.

Sok mese kezdődik így. 'Egy asszonynak volt két fia'. Amikor az asszony életet adott a két gyermeknek, még nem sejthette, hogy mennyire különböző sors jut majd nekik osztályrészül...

Még nem sejthette, hogy amikor ő öregen és elesetten egy kórházban tölt majd egy karácsonyt, és a két fia eljön őt meglátogatni, az egyik majd öltönyben és nyakkendőben, a jólfésültség nyilvánvaló jeleivel, pöffeszkedve és hangosan jótékonykodva tüsténkedik majd az ágya körül - elnagyolt mozdulatai közben legalább ötször megtaszítva a szomszédos beteg ágyát -, míg másik fia a tanyán megszokott öltözékben, poros nadrágban és csizmában, kalapját gyűrögetve áll majd, csillogó szemekkel nézve édesanyját távolabbról, hogy engedje testvérét szerepelni.

Elhanyagolod a szeretteidet?

Olvastam ezt a történetet én nagyon telibe talál. Elgondolkodtam azon, hogy én elég időt fordítok azokra akiket szeretek?

A történet...

A nagy skót esszéíró és történész, Thomas Carlyle, feleségül vette a titkárnőjét, Jane Welsh-t. Az asszony továbbra is a férjének dolgozott, de megbetegedett.

Carlyle, aki nagy odaadással végezte a munkáját, nem igazán vett tudomást arról, hogy az asszony beteg, és hagyta, hogy tovább dolgozzon.