Illúzió

– Hogyan nyerhetem el az örök életet?
– Az örök élet most van. Élj a jelenben!
– Dehát a jelenben élek, vagy nem?
– Nem.
– Miért nem?
– Mert még nem dobtad el a múltad.
– Miért kellene eldobnom a múltam? Nem volt abban minden rossz.
– A múltat nem azért kelleldobni, mert rossz, hanem mert halott.

Anthony de Mello: A csend szava - Egy perc bölcsesség

Válasz

"A madarak és a virágok azért boldogabbak az embereknél, mert nincs fogalmuk a jövőről, nincsenek szavaik, és amiatt sem nyugtalankodnak, hogy mit gondolnak róluk társaik. Ezért tökéletes képei Isten országának. Ne izgulj hát a holnap miatt, a holnapi nap majd gondoskodik magáról."

(Anthony de Mello)

madarak.jpg

Válasz

Veszekedő nagyszülők

"Nagypapa és nagymama összevesztek valamin, s nagymama annyira dühbe gurult, hogy nem szólt többet nagypapához. Másnap nagypapa már teljesen megfeledkezett a vitáról, de nagymama továbbra sem figyelt rá, és nem is szólt hozzá. Tehetett a nagypapa akármit, nem tudta a párját kihúzni sértődött hallgatásából.
Végül is nagypapa hozzáfogott turkálni a szekrényekben és a fiókokban.
Miután ez így ment egy darabig, nagymama már nem bírta türtőztetni magát:
- Mi az ördögöt keresel ?
- kérdezte dühösen.
- Istennek legyen hála, megtaláltam!
- mondta nagypapa hamiskás mosollyal.
- A hangodat!"

(Anthony de Mello)

Válasz

Anthony de Mello: Nyereség és veszteség


"Idézd fel magadban azt az érzést, amit akkor érzel, ha valaki megdicsér, ha elismernek, elfogadnak, megtapsolnak.
Aztán állítsd szembe azzal az érzéssel, ami akkor keletkezik benned, ha a napkeltét vagy a naplementét nézed, vagy csak a természetet úgy általában; ha olyan könyvet olvasol, vagy olyan filmet nézel, amit teljesen élvezel.
Ragadd meg ennek az érzésnek az ízét, és hasonlítsd össze az elsővel, azzal, ami akkor keletkezett benned, amikor megdicsértek. Lásd meg, hogy az első érzés öndicsőítésből, önreklámozásból született! Földi érzés ez. A második viszont egyfajta beteljesülés eredménye, lelki érzés.
Van egy másik ellentét is. Idézd fel azt az érzést, amit akkor érzel, ha sikeresen megoldasz valamit, ha elérsz valamit, ha feljutsz a "csúcsra", ha megnyersz egy játékot, fogadást vagy vitát. Állítsd szembe azzal az érzéssel, ami akkor ér, ha igazán örömmel végzed a munkád, ha teljesen elmerülsz abban, amit éppen csinálsz. S vedd észre ismét a földi és lelki érzés közti minőségi különbséget!

Más. Emlékezz vissza, milyen érzés volt az, amikor hatalmad volt, amikor te voltál a főnök, felnéztek rád, amikor az emberek tőled kaptak utasítást, vagy amikor népszerű voltál. Most állítsd szembe ezt a földi érzést a meghittség érzésével, az együttlét érzésével - azokkal a percekkel, amikor mindenestül jól érezted magad egy barátod vagy egy csoport társaságában, ahol vidámság és nevetés volt.
Miután elvégezted ezeket az összehasonlításokat, próbáld meg megérteni a földi érzések lényegét, ami nem más mint önreklámozás és öndicsőítés. Ezek az érzések nem természetesek, a társadalom és kultúra hozta létre őket, hogy termelővé és ellenőrizhetővé válj.

Ezek az érzések nem termik meg azt a táplálékot és boldogságot, melyeket akkor érez az ember, amikor a természetben gyönyörködik, vagy barátai társaságának, illetve a munkájának örül. Ezeket az érzéseket azért kreálták, hogy izgalmat, feszültséget, végül is ürességet keltsenek.

Figyeld meg ezután magadat a nap, illetve a hét folyamán, és vizsgáld meg, hogy cselekedeteid közül hány volt, ami nem volt átitatva az ilyen izgalmak iránti vággyal, melyek csak ürességet teremnek: a figyelem, elismertség, hírnév, népszerűség, siker és hatalom iránti vággyal!
Nézz a körülötted lévő emberekre is! Van-e egy is köztük, akit nem fertőzött még meg az ilyen földi érzések iránti vágyódás? Egy is, akit még nem irányítanak ezek az érzések, aki nem éhezi őket, aki még nem tölti ébrenlétének minden percét tudatosan vagy tudattalanul ezeknek a keresésével?
Ha rájössz erre, megérted azt is, hogyan próbálják az emberek megnyerni a világot, s hogyan veszítik el közben a lelküket. Mert így az életük üres és lelketlen lesz."

Válasz

Hatni akarsz a másikra?


Tartsd szem előtt az arany szabályt: ne légy soha negatív, légy mindig pozitív.
A másik rendkívül érzékeny környezetének bírálatával szemben. Közönyük, bizalmuk hiánya, és még inkább megvetésük bénítóan hat reá, tehetetlenségre ítéli.
Ha hatni akarsz a másikra, kezdd azzal, hogy őszinte szeretetet tanúsítasz iránta, mert különben nem tudod előre vinni. Azután bármi történjék is, bízzál benne. Végül csodáld meg, hiszen mindig van a másikban valami csodálatraméltó.
Szeress, bízzál, csodálj kézzelfoghatóan. Nem elég, ha szívedben elrejted érzéseidet. Fejezd ki érzelmeidet!
A másik a hallgatást mindig rosszallásnak fogja fel, s minél gyengébb, annál jobban elcsüggeszti ez a hallgatás. Azt gondolja: "nem sokra becsül " ," tehetségtelennek, fejlődésképtelennek tart" , " megvet ", "biztosan undorodik tőlem " , és hamarosan keserűségében azt következteti: "alapjában véve, igaza van "
Sose gondold, hogy fölötte állsz a másiknak, hanem gondold: ő áll fölöttem bizonyos szempontból. Az első esetben tönkreteszed a másikat, a másodikban felbátorítod és gazdagítod.
A másik mindig hajlamos arra, hogy azzá legyen, akinek gondolod és akinek mondod.
Ha igen rosszul Ítélsz valakiről, alig érdemes megkísérelned, hogy hatást gyakorolj rá. Mielőtt közelednél hozzá, változtasd meg róla alkotott ítéletedet.
Az őszinte dicséretnek mágikus hatalma van. Ha azt akarod, hogy a másik fejlődjék, dicsérd őszintén.
Ez mindig lehetséges. Vizsgáld a másikat, lásd meg tehetségét, képességeit, világíts rá azokra. Sok jó tulajdonsága el van ásva hanyagsága, vagy bátortalansága folytán.
Ha visszaadod ezeket neki, ha felfeded előtte, megmented őt !

(Anthony de Mello)

Válasz

Bízzál, mindig a másikban .


Bízzál, mindig bízzál a másikban, minden látszat ellenére is, kudarcok ellenére is.
Ha azt mondod a másiknak: „veled semmire sem lehet menni”, akkor a másik, aki már úgyis sokat bajlódott önmagával, azt gondolja: „ez igaz”, és meg sem kíséreli, hogy valamit is tegyen.
Ha azt mondod á másiknak: « igyekezettel és türelemmel bizonyosan elérsz valamit», azt fogja gondolni majd: « talán igaza van », és arra kap ösztönzést, hogy kísérletet tegyen.
Ha a másik lopott, ne ismételd szüntelenül: „tolvaj vagy”. Mondd inkább: „alapjában véve nem vagy tolvaj, valami baleset történt veled (vagy rossz szokás lett úrrá rajtad), de igyekezettel kilábolhatsz belőle „.
Ha mindezek ellenére is szemrehányást kell tenned, el kell ítélned egy helyzetet, egy cselekményt, kezdd azzal, hogy valami jóért, némi haladásért, sikerért, őszinte elismerésedet fejezed ki. A szemrehányás egymagában elkeserítő, elevenbe talál, elcsüggeszt. Ha azt akarod, hogy kritikád építő legyen, elő kell készítened a másikat az elfogadására.
Nem arról van szó, hogy engedjük meg a rosszat, hanem, hogy erősítsük a jót.
Ne kotord állandóan a hamut, hajolj mindjárt a parázs fölé, bármily kicsiny legyen is: tápláld, fújd; éleszd fel és lángra fogod lobbantani... Vagyis vedd észre a másikban a legkisebb erőfeszítést, a legkisebb haladást és örülj neki őszintén, örömöd, csodálatod majd feltárja előtte lehetőségeit. Nagyobb lesz a bizalma, gyorsabban és messzebbre halad majd.


( Anthony de Mello )

Válasz

Anthony de Mello: A madár dala - történetek
Az aranysas

Történt egyszer, hogy egy farmer egy sastojást talált kipottyanva a sasfészekből. Hazavitte a tojást a berakta a tyúkudvarba a tojások közé. Mikor eljött az ideje, a sasfióka kikelt a tojásból és együtt nevelkedett a többi kiscsirkével. Csirkeként élt az udvarban de egyre inkább kilógott a sorból. Akkora szárnya volt, hogy a csirkék közül egyedül ő tudott egy méterre felemelkedni a földtől. Folyamatosan kiszedte a földből a rovarokat és a bogarakat. Így szaladtak az évek a tyúkudvarban, és a sasfióka felnőtté cseperedett. Egy szép napon meglátott egy hatalmas madarat az égen, amely méltóságteljesen körözött a levegőben. Elismerően csodálta a hatalmas madarat.
- Kicsoda az ott fönt? - kérdezte a mellette álló csirkét.
- Az ott a sas! A madarak királya - felelte a csirke.
- Ó! Milyen csodálatos lenne repülni ott fönn a magas égen...
- Felejtsd el - felelte a csirke. - Mi csak csirkék vagyunk.
Így a sas nem foglalkozott többé a kérdéssel, abban a hitben élt és úgy halt meg, hogy ő csak egy csirke a farmról.

Válasz

"Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig.
S ha képtelen vagy továbbadni azokat, akkor azok birtokolnak téged.
Bármi legyen is a kincsed,úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál.
Mert ha megszorítod, eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed.
Tartsd szabadon és örökre a tied marad."

Anthony de Mello

Válasz

Anthony de Mello: Nyereség és veszteség

"Idézd fel magadban azt az érzést, amit akkor érzel, ha valaki megdicsér, ha elismernek, elfogadnak, megtapsolnak.
Aztán állítsd szembe azzal az érzéssel, ami akkor keletkezik benned, ha a napkeltét vagy a naplementét nézed, vagy csak a természetet úgy általában; ha olyan könyvet olvasol, vagy olyan filmet nézel, amit teljesen élvezel.
Ragadd meg ennek az érzésnek az ízét, és hasonlítsd össze az elsővel, azzal, ami akkor keletkezett benned, amikor megdicsértek. Lásd meg, hogy az első érzés öndicsőítésből, önreklámozásból született! Földi érzés ez. A második viszont egyfajta beteljesülés eredménye, lelki érzés.

Van egy másik ellentét is. Idézd fel azt az érzést, amit akkor érzel, ha sikeresen megoldasz valamit, ha elérsz valamit, ha feljutsz a csúcsra, ha megnyersz egy játékot, fogadást vagy vitát. Állítsd szembe azzal az érzéssel, ami akkor ér, ha igazán örömmel végzed a munkád, ha teljesen elmerülsz abban, amit éppen csinálsz. S vedd észre ismét a földi és lelki érzés közti minőségi különbséget!

Más. Emlékezz vissza, milyen érzés volt az, amikor hatalmad volt, amikor te voltál a főnök, felnéztek rád, amikor az emberek tőled kaptak utasítást, vagy amikor népszerű voltál. Most állítsd szembe ezt a földi érzést a meghittség érzésével, az együttlét érzésével - azokkal a percekkel, amikor mindenestül jól érezted magad egy barátod vagy egy csoport társaságában, ahol vidámság és nevetés volt.

Miután elvégezted ezeket az összehasonlításokat, próbáld meg megérteni a földi érzések lényegét, ami nem más mint önreklámozás és öndicsőítés. Ezek az érzések nem természetesek, a társadalom és kultúra hozta létre őket, hogy termelővé és ellenőrizhetővé válj.
Ezek az érzések nem termik meg azt a táplálékot és boldogságot, melyeket akkor érez az ember, amikor a természetben gyönyörködik, vagy barátai társaságának, illetve a munkájának örül. Ezeket az érzéseket azért kreálták, hogy izgalmat, feszültséget, végül is ürességet keltsenek.

Figyeld meg ezután magadat a nap, illetve a hét folyamán, és vizsgáld meg, hogy cselekedeteid közül hány volt, ami nem volt átitatva az ilyen izgalmak iránti vággyal, melyek csak ürességet teremnek: a figyelem, elismertség, hírnév, népszerűség, siker és hatalom iránti vággyal!
Nézz a körülötted lévő emberekre is! Van-e egy is köztük, akit nem fertőzött még meg az ilyen földi érzések iránti vágyódás? Egy is, akit még nem irányítanak ezek az érzések, aki nem éhezi őket, aki még nem tölti ébrenlétének minden percét tudatosan vagy tudattalanul ezeknek a keresésével?
Ha rájössz erre, megérted azt is, hogyan próbálják az emberek megnyerni a világot, s hogyan veszítik el közben a lelküket. Mert így az életük üres és lelketlen lesz."

Válasz

"Egy ember talált egy sastojást, és egy kotlós alá tette. A sasfiók és a kiscsirkék együtt bújtak ki a tojásból, együtt nőttek fel. A sasfiók egész életében azt tette, amit a csirkék; azt hitte, hogy ő csirke. Kapirgált, kukacokat és rovarokat keresgélt. Kárált és kotkodácsolt. Csapkodott a szárnyaival, és repült egy-két métert a levegőben. Évek teltek el, a sas megöregedett. Egy napon a feje felett a felhőtlen égen látott egy nagyszerű madarat, amely méltóságteljesen vitorlázott az erős szelek között, alig mozgatva izmos, aranyszínű szárnyait. Az öreg sas ámulva tekintett fel.
"Ki az ott?"- kérdezte. " Az a sas, a madarak királya!" - válaszolta a szomszédja.
Mi pedig a földhöz tartozunk - mi csirkék vagyunk."
Így azután a sas csirkeként élt és halt meg, mivel csirkének hitte magát."
/Anthony de Mello/

sas.gif

Válasz