A hős dobberman

unsplash.com

A Svillcic család 2007-ben egy menhelyről fogadta örökbe Khan, a dobbermant. Néhány nappal később a kutya a család athertoni (Ausztrália) házának udvarában játszott gazdáinak 17 hónapos kislányával, Charlotte-tal, miközben az anyuka figyelte őket. Catherine Svillcic egyszer csak döbbenten vette észre, hogy a kutya morog és vicsorog a gyermek felé, majd egyik pillanatról a másikra a pelenkájánál fogva felkapja és maga mögé hajítja

A Medve-tó legendája - (A tündérasszony könnye)

Szováta felett az erdőben, nem is olyan rég, volt egy szép tisztás. Bükkfa csipkézte széleivel, olyan volt, mint egy leterített medve. Itt élt fényes palotájában egy csodaszép tündérasszony. Bebarangolta az erdőket, mezőket és amerre járt, nyomában csak úgy fakadt a sok tarka virág.

Egy szép napon, amikor a környéket járta, megpillantott egy ügyes székely legényt, aki éppen a juhait őrizte.

- De szép

Robin Williams és a hajléktalanok

Az 1990-es évek elején, a Mrs. Doubtfire (1993) forgatása során Robin Williams arra kérte a stáb tagjait, hogy vegyenek fel néhány embert a közeli San Franciscó-i hajléktalanszállóról. A kérés csendben érkezett, az asszisztensén keresztül, nyilvánosan soha nem beszélt róla. A stábtagok kezdetben nem is tudták, miért, de később egy segédrendező elárulta, hogy Robin gyakran ilyen megállapodásokat kért a szerződéseibe. Azt akarta, hogy lehetőséget kapjanak azok, akik a társadalom peremén élnek.

Juliana Marins, egy 26 éves brazil turista, egy SMS-t küldött édesanyjának egy utazás során, amely tragikus módon az utolsó lett számára.

Marins meghalt, miután egy vulkán kráterébe zuhant, miközben a Rinjani-hegyen túrázott, amely egy népszerű túrahely az indonéziai Lombok szigetén. Családja azóta megosztotta az utazása során küldött utolsó üzeneteit, amelyek szeretet, félelemmentesség és csendes elmélkedés keverékét tükrözik.

„Nem félek” – írta a turista édesanyjának a brazil Fantastico hírportál által közzétett üzenetekben.

Áldott és boldog Húsvétot kívánok szeretettel!

Lesznek percek az életben, amikor rádöbbensz, mennyit változtál te, és mennyit a világ egyetlen fájó pillanat alatt.

Amikor már csendben vagy ott, ahol egykor még zokogva kértél, vagy emelt fejjel sétálsz el onnan, amit egykor a végállomásnak hittél.

És igen, lesz, amikor nevetsz azon, amin korábban sírtál, és legyintesz azon, amit régen a világ végének éreztél. Mert eljön a perc, amikor megérted, az élet folyik tovább.

És nem lesz mindig minden könnyű, és szép, de mindig van út!

Tudnod kell

Ha még nyitva áll előtted a jó szülői ház,

s abban van, aki téged örvendezve lát,

nincs okod panaszra, sem boldogtalanságra,

mert nem vagy egyedül a bizonytalanságba.

Hisz van, aki meghallgat, ki fejed megsimítja,

ha érzed, hogy szíved bánat szomorítja,

s ha úgy érzed, mindenki ellenséged lett,

még az is, kit szerettél, s ki téged szeretett.

Egyet tudnod, ha a világ, ellenséged is,

lesz olyan, ki begyógyítja az élet sebeit,

mert amíg a jó szülői házban él, anyád, apád,

szemedben a könny is csak futva szalad át.

A mosoly

- Te mindig mosolyogsz.

- Legtöbbször, de nem látnak mindig.

- Akkor azért mosolyogsz, mert látnak?

- Nem. Azért mosolygok, mert az kihívás.

- Kihívás?

- Az. De nem a most divatos álvicsorítós mosoly.

- Hanem?

- Az őszinte. Sírni könnyű, de őszintén mosolyogni akkor, amikor sírni volna kedved, az döntés, elhatározás és kihívás.

- Furcsa vagy. Mindenki inkább sír és sajnáltatja magát.

- ...és azzal megoldott bármit is?

- És te a mosolyoddal?