Amit még ma megkéne tenned

Ostobák vagyunk, mi emberek. Mindig csak annak tudjuk a valódi értékét, amit elveszítünk, vagy amit nem kapunk meg. Amit épp birtoklunk, azzal könnyelműen bánunk, ahelyett, hogy megbecsülnénk. 

Nem mondjuk el, annak, akit szeretünk, mert hát, úgyis tudja ő, és különben is ott van a holnap. Pedig a holnap nem is biztos, hogy létezik. 

Nem figyelünk oda arra, aki sír, és lehet, hogy később nem lesz, aki a mi könnyeinket törölje le. 

Azt mondjuk, ha megkapnám ezt vagy azt, mennyire jól bánnék vele, mennyire vigyáznék rá.

Babával az egyetemen

Az édesanya igen kellemetlenül érezte magát, és elnézést kérve felállt, hogy sietve elhagyja a tantermet. Ekkor azonban olyan dolog történt, amire senki nem számított: Engelberg professzor a karjaiba vette a síró kisbabát, és nyugodt hangon folytatta az előadását, mintha semmi sem történt volna.

Agnes Beguin: Figyelj és hallgass meg...

    Ha arra kérlek, hogy hallgass meg,

    És te úgy érzed, hogy valamit tenned kell,

    Hogy a problémám megoldódjon,

    Bocsáss meg, de én úgy érzem, hogy te süket vagy.

    Nem kértem mást, csak hogy figyelj és hallgass meg.

    Nem kértem, hogy tanácsolj, sem hogy tegyél.

    Nem kértem mást, csak hogy figyelj, és hallgass meg.

    Nem vagyok tehetetlen, csak gyönge és elesett.

    Amikor teszel valamit helyettem,

    Amit nekem kellene megtennem,

    Csak megerősíted a gyöngeségemet és félelmemet.

Miért öntöted ki a kávét?

Sétálsz a csésze kávéddal, és hirtelen valaki elsétál melletted, meglök és a kávét szétlocsolja.

-Miért öntötted ki a kávét?

- Mert valaki meglökött.

Rossz válasz! Azért öntötted ki a kávét, mert az volt a csészében. Ha tea lett volna, teát öntöttél volna ki.

Bármi is van a csészében, az fog kiömleni.

Ugyanez a helyzet, amikor az élet megráz (ami biztos, hogy meg fog)... ami benned van, az ki fog ömleni, amivel tele vagy, az fog kijönni belőled, és mindenkit lefröcskölni.

TE MÉG MINDIG CIPELED?

Két utazó szerzetes szép, fiatal nővel találkozott össze a patak mentén. Az ifjú hölgy a segítségüket kérte, mert nem tudott átkelni a folyamon. Míg a fiatalabb tétovázott, az idősebb szerzetes felajánlotta szolgálatait. Felemelte a nőt, és átvitte a túloldalra. A lány hálálkodva elbúcsúzott.

Néhány mérföldnyi bandukolás után a fiatalabb szerzetes már nem bírta tovább, megtörve a csendet így szólt: 

„Testvér, a szellemi útmutatásunk úgy tanítja, hogy nem érintkezhetünk nővel, és te ennek ellenére megérintetted azt a szép nőt.