Amit kimondasz téged jellemez
Egy este, naplemente idején, háza küszöbén elmélkedett a földműves és élvezte a hűvös estét. Közelében volt egy út, amely a faluba vezetett. Jött valaki, és amikor meglátta a gazdát, elgondolkozott:
„Ez egy lusta férfi lehet, nem dolgozik, és az egész napot a küszöbén ülve tölti el...”
Később egy másik utas jött arra. Ő pedig ezt gondolta:
„Ez a férfi egy szoknyavadász. Csak azért ül itt, hogy a lányokat nézze és megjegyzést tegyen rájuk...”
A harmadik idegen, aki a helység felé igyekezett, így gondolkozott:
„Ez a férfi biztosan egy szorgalmas ember. Napközben sokat dolgozott és egész este élvezi a megérdemelt pihenést...”
Túl sokat mi sem tudhatunk a földművesről, aki az ajtó előtt ült. Annál többet a három férfiról: az első egy lusta ember volt, a másodikban tisztátalan indulatok voltak, a harmadik pedig egy dolgos ember volt.
Amit kimondasz, az rólad beszél, különösen, ha másról teszed!
(ismeretlen szerző)

Válasz

A balatonudvari kőszívek története


A balatonudvari temetőben ma is láthatjátok a titokzatos, szív alakú sírköveket. Eredetükről nem sokat tud mondani a tudomány, a nevek, feliratok, évszámok alig látszanak rajtuk, a néphagyomány azonban, ahogy az lenni szokott, egy szép és szomorú történetet szőtt köréjük. Tulajdonképpen egy szerelmi háromszög történetét, amelynek szereplői egy halászleány, Veronka, egy szerencsepróbáló, szép szál kőfaragó legény és maga a Balaton.

Veronka a legnagyobb balatonudvari halászbokor gazdájának leánya volt, aki, szinte mióta az eszét tudta, elkísérte apját és a kemény, maguknak való, kevés szavú halászembereket a vízre - előbb csak játékból vitték magukkal, de később már hiányzott is nekik a csendes, éberen figyelő, mindig derűs kislány, aki lassacskán kitanulta a mesterségüket. És bár a halászok arcán ritka ajándék volt a mosoly, Veronkának mindig jutott belőle.
Hanem egyszer csak eljött az idő, amikor a kislányból szemrevaló hajadon lett, nemsokára egy idegen vidékről való, fiatal kőfaragó kezdett neki udvarolni, hamarosan már a kézfogót tervezték. Veronka ugyan ódzkodott attól, hogy kövesse a fiút a távoli vidékre, a bányához, a hegyek közé, ahonnan ő jött, de a szerelem végül erősebbnek bizonyult a Balatonhoz és apjához való ragaszkodásánál. Eldöntötte, hogy az utolsó napon elbúcsúzik a víztől, ahol gyermekkorát töltötte és amely annyira a részévé vált, hogy fájdalommal tud csak megválni tőle.

Késő délután volt, amikor beszállt az öreg halászladikba és egyre beljebb evezett. A víz egyre csak vonzotta, úgy, mint egy féltékeny szerető - nem akarta elengedni. Veronka annyira belefeledkezett a Balaton varázsába, hogy későn vette észre a Badacsony fölött tornyosuló viharfelhőket, de akkor már nagyon messze járt a parttól. Hiába küzdött, a tó, amelyben mintha a pokol minden ördöge egyszerre szabadult volna el, nem eresztette a messzi hegyek közé. Mátkája soha nem tudta őt feledni, a faluban letelepedve egész életében szív alakú sírköveket faragott. Aki arra jár, ma is megtalálja őket.

kősziv.jpg

Válasz

Igaz történet!
Egy csodálatos kis történet, hogy emlékezzünk arra, az élet valóban szép. Nem tudni, ki válaszolt, de az biztos, hogy van egy csodálatos lélek az amerikai levélposta hivatalnál.Abbey, a 14 éves kutyánk a múlt hónapban meghalt. A rákövetkező napon a 4 éves lányom, Meredith zokogott és csak arról beszélt, hogy mennyire hiányzik neki Abbey. Megkérdezte, írhatnánk-e egy levelet Istennek, hogy amikor Abbey a Menyországba érkezik, Isten felismerhesse. Azt válaszoltam, hogy szerintem is így kellene tegyünk, és a lányom elkezdte diktálni a levelet:Kedves Isten! Megkérlek, vigyáznál a kutyámra? Tegnap halt meg és most ott van veled a Menyországban. Nagyon hiányzik. Boldog vagyok, hogy nekem adtad őt, akkor is, ha végül nagyon megbetegedett. Remélem, hogy fogsz vele játszani. Abbey szeret a labdázni és úszni. Küldök róla egy képet, így amikor meglátod, tudni fogod, hogy Ő az én kutyám. Tényleg nagyon hiányzik... Szeretettel, Meredith Beletettük a levelet a képpel együtt egy borítékba és megcímeztük: Istennek, Menyország Feladónak ráírtuk a nevünket és a címünket. Ezután Meredith jó pár bélyeget rárakott a borítékra mondván, hogy sok bélyeg kell ahhoz, hogy egy levelet a Menyországba elvigyenek. Aznap délután a lányom be is dobta a levelet a postai levélgyűjtő ládába. Pár nappal később megkérdezte, hogy vajon Isten megkapta-e már a levelet? Azt válaszoltam, hogy minden bizonnyal. Tegnap az ajtó előtt a verandán találtunk egy aranyszínű papírba csomagolt dobozt, ismeretlen kézírással Meredithnek címezve. Meredith kinyitotta a csomagot. Volt benne egy könyv: Mr. Rogers - Amikor egy háziállat elpusztul. A belső oldalára oda volt ragasztva a felbontott boríték, benne a levéllel amit Istennek írtunk. A másik oldalon pedig a kép Meredithről és a kutyáról, és egy üzenet:Kedves Meredith, Abbey rendben megérkezett a Menyországba. Igazán nagy segítség volt a kép, amit küldtél, rögtön felismertem őt! Abbey már nem beteg. A lelke itt van velem, mint ahogyan a te szívedben is mindig ott lesz. Abbey nagyon szeretett a kutyád lenni. Mióta nincs szükségünk a testünkre itt a Mennyországban, nekem sincs zsebem, ahova a képet, amit küldtél, eltehetném, így visszaküldöm neked ebben a kis könyvben, hogy neked is legyen valami, ami emlékeztet rá. Köszönöm a csodálatos levelet és köszönöm anyukádnak, hogy segített megírni és elküldeni nekem. Csodálatos anyukád van! Személyesen választottam ki neked! Minden nap küldöm áldásaimat és emlékezz rá, hogy nagyon szeretlek! Egyébiránt nagyon könnyen megtalálható vagyok. Ott vagyok, ahol szeretet van. Szeretettel, Isten

forrás: Mindenegyben Blog

Válasz

Meggazdagodott a hajléktalan.


A hajléktalan nem vett Lottót, sem Totót, és más szerencsejátékot sem űzött. Meggazdagodott. Más eldobta, ő felvette, és lám.

Egy 63 éves férfi rengeteg pénzt gyűjtött össze. Más eldobta, ő összeszedte, és visszavitte az utcán talált üres üvegeket. Az üvegekért kapott pénzből rendezte életét, és az utca helyett a tőzsdén keresi a boldogulást.

Leonyid Konovalov naponta mintegy kétezer üveget szedett össze az utóbbi egy évben, amióta a gazdasági válság orosz országot is elérte.

"Az oroszok egy kicsit többet isznak a válság miatt, engem viszont épp ez mentett meg a szemétdombtól" - idézte az immár öltönyt viselő egykori hajléktalant az egyik orosz bulvárlap.

A férfi valamikor mérnökként dolgozott, de az utóbbi 20 évben az utcán élt.
Konovalov túlélési stratégiája ötletes, - 1 év munka, és ím, kinn van a gödörből.
Ilyen egyszerű!
Ilyen egyszerű?

Válasz

A fehér kendő

A vonat lassan közeledett az állomás felé. Mindenki izgatottan várta, hogy hazaérkezhessen. Feltűnt nekem egy fiatalember, aki idegesen tekintett ki az ablakon. Miután szóba elegyedtem vele, feltárult előttem szomorú élettörténete.


Fiatalon szülei ellen lázadva megszökött otthonról. Nem bírta a szülői ház légkörét. Új barátaival mindent kipróbált, amitől otthon óvták, intették.
Hamarosan börtönben találta magát, ahol nagyon megbánta addigi életét.


Éppen ma szabadult. Nem volt hová mennie, ezért írt a szüleinek, hogy bocsássanak meg neki, és fogadják vissza a szülői házba. Azt is megírta, hogy megérti, ha nem tudnak neki megbocsátani. A délutáni vonattal fog érkezni. Ha szülei készek visszafogadni, kössenek a kert végén lévő diófára egy fehér kendőt, amit ő a vonatról láthat, különben tovább utazik.

Amikor a vonat a kanyarhoz közeledett, a fiún egyre nagyobb feszültség lett úrrá. Arra kért, hogy nézzem meg, ott van-e a fán a megbocsátást jelentő kendő.



A kanyarban feltűnt a vén diófa. Felkiáltottam a látványtól. A fa tele volt kendőkkel, sőt lepedőkkel, nehogy a fiú tovább utazzon.

Válasz

Villanykörte

Egy baráti társaságban elterjedt, hogy a villanykörte úgy van kialakítva, hogy a szádba még csak-csak beveszed, de már nem tudod kihúzni. Kellő mennyiségű alkohol elfogyasztása után fellángolt a felfedezni vágyás szelleme, és csakhamar rá kellett jönniük, hogy tényleg nem lehet kihúzni a villanykörtét. Ez először még viccesnek hatott, de miután negyedórás próbálkozás után se sikerült kihúzni a srác szájából a körtét, fogtak gyorsan egy taxit és beszáguklottak vele a legközelebbi klinikára. A taxis is csak röhögött rajtuk, és nem bírta elképzelni, hogy nem sikerül kiszedni a villanykörtét. Fél óra múlva a taxist hozták be társai a klinikára, egy villanykörtével a szájában...

Válasz

Péntek 13 -
Az előző bejegyzés folytatása


Péntek 13-án aztán Európa szerte feltörték a pecséteket, és elolvasták a levelek tartalmát. A levelek döbbenetes "tényeket" állítottak! Kelemen pápa azt állította, hogy isteni látomása volt, amely arra figyelmeztette, hogy a templomos lovagok a sátánimádás, a homoszexualitás, a kereszt megszentségtelenítése, a bálványimádás és más eretnek cselekedetek bűnében vétkesek. Továbbá azt állította, hogy Isten azzal bízta meg, hogy tisztítsa meg a Földet a bűnös Templomosoktól, és addig kínvalassák őket, amíg be nem ismerik Isten ellen való vétkeiket.

A pápa terve jól működött. Azon a napon sok ezer lovagot fogtak el, - köztük Jacques de Molay-t, a Templomos rend Nagy Mesterét - akiket kegyetlenül megkínoztak, majd máglyára küldték őket. A rendet feloszlatták, a birtokaikat elvették, az életben maradott kisebb rangú templomosokat beolvasztották az Ispotályos rendbe.

Ez a tragikus nap, melyen több ezer keresztény lovagot kínoztak és öltek meg, mindmáig megmaradt a mai modern kultúrában is, mint "szerencsétlen nap", bár az igazi jelentését már csak kevesen ismerik.

forrás: http://crowland.uw.hu/erdekes.html

Válasz

PÉNTEK 13.
Avagy; miért szerencsétlen ez a nap?

A történet Kr.u. 1112 körül kezdődik... A francia Hugues de Payens márki és 8 másik francia lovag megalapítja Krisztus Szegény Lovagjainak rendjét. És hogy miért szegények, ha egyszer nemesek? A rend minden tagja köteles teljes vagyonát a rend és a keresztény egyház számára felajánlani, és a korábbi világi élvezetekről lemondani.

Kr.u. 1118-ban a lovagok az immár keresztény kézen lévő Jeruzsálembe érkeznek, és engedélyt kérnek Jeruzsálem püspökétől, hogy a rend a zarándokutak védelmét biztosítsa az arabok ellenében. A püspök természetesen hozzájárul a rend működéséhez és táborhelyet biztosít a lovagoknak a Templom-hegyen, Salamon templomának egykori helyén, ahol abban az időben arab istállók álltak. Ezek után a rend új nevet vesz fel: Krisztus Szegény Lovagjainak és Salamon Templomának Rendje, vagy ahogy mindenki hívja őket: a Templomosok.

A kezdeti 9 lovagból hamarosan hatalmas rend lett, mely jelentős gazdasági és katonai hatalomra tett szert. A Templomos lovagrendnek nagy kiterjedésű birtokai voltak, amelyeket 8 langues-ra (nyelvterület) és 10 olyan tartományra osztottak, melyek határait az országhatárok figyelembevétele nélkül húztak meg. Rendházaik, kastélyaik, hatalmas birtokaik csaknem egész Európát behálózták, Skóciától egészen az akkori Palesztináig. Ezenfelül kereskedelmi flottájuk, hajókészítő és -javító műhelyeik és kikötőik is voltak, köztük La Rochelle, ahol a flottájuk állomásozott. Más katonai lovagrendekkel ellentétben a Templomosok pénzkölcsönzéssel is foglalkoztak, sőt idővel a keresztény világ bankáraivá lettek, és adósaikká vált több európai uralkodó is.

Végül óriási gazdasági befolyásuk és a rend körül keringő misztikus mende-mondák miatt V. Kelemen pápa és a vagyonukra féltékeny IV. (Szép) Fülöp francia király titokban összefogva cselekvésre szánta el magát. 1307 szeptemberében a pápa lepecsételt leveleket küldött szét Európa minden szegletébe azzal az utasítással, hogy minden levelet egyazon napon felbontva, a tartományi vezetők mindenhol egyszerre cselekedjenek. Ez a nap pedig 1307. október 13-a, péntek volt.

folytatás a következő bejegyzésben

Válasz

Mindenkinek hálásan köszönjük és a Network,rengeteg,Bennünket bíztató leveleit ! Sikerült!Elindultunk!

Válasz

Egy pillanatra sem vagy egyedül
------------------------------------------
Kedves barátom, Bill Frey, lélekemelő könyvében, A remény táncában, mesél egy vak egyetemista társáról, Johnról. Egy nap megkérdezte a fiút, hogy miért lett vak. John beszámolt neki a kamaszkorában történt balesetről.

A tragédia nem csak a látását, hanem a reményét is elvette. ,,Megkeseredett voltam és haragudtam Istenre, hogy megengedte ezt a balesetet. A mérgemet a körülöttem élőkön töltöttem ki. Mivel úgy éreztem, hogy nincs jövő számomra, a kisujjamat sem voltam hajlandó megmozdítani, hogy egy kicsit is javítsak a helyzetemen. Hagytam, hogy kiszolgáljanak. Becsuktam a szobám ajtaját, és csak étkezésekkor voltam hajlandó kijönni."

Bill elcsodálkozott a beszámoló hallatán, mert John sem haragvónak, sem keserűnek nem látta. Megkérte őt, mondja el, hogy történt a változás. John azt válaszolta, hogy édesapja érdeme. Az apának elege lett fia állandó önsajnálatából, és ki akarta mozdítani abból, hogy újra teljes életet éljen. Egy nap megkérte Johnt, hogy szerelje fel a vihar ablakokat, mivel közeledett a tél. ,,Legyen meg mire hazaérek, máskülönben..." - és becsapta maga mögött az ajtót.

John nagyon dühös lett. Nagy morgások és szitkozódások közepette elindult a garázsba. Ott összeszedte az ablakokat, a létrát és szerszámokat, majd nekilátott a munkának. ,,Majd sajnálkozhatnak, ha leesek a létráról és kitöröm a nyakam." De nem esett le. Sőt teljesítette a feladatot.

Édesapja elérte a célját a feladattal. John, vonakodva ugyan, de rájött, hogy képes dolgozni, és elkezdte újraépíteni az életét. Évekkel később megtudott valamit, arról az ominózus napról: édesapja egy pillanatra sem hagyta egyedül, végig ott állt néhány lépésnyire mellette, mert nem akarta, hogy a fia leessen.

A te Atyád sem akarja, hogy eless. Bár nem látod Őt, mégis jelen van. ,,Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által" (1 Péter 1:5). ,,Ő képes titeket megőrizni az eleséstől, és dicsőséges jelenlétébe állítani titeket feddhetetlenségben és ujjongó örömmel" (Júdás 24, angolból fordítva).

Kortyolj nagyokat ebből az igazságból. Isten képes megőrizni téged az eleséstől! És azt akarja, hogy félelemben élj? Nem! Épp ellenkezőleg! ,,Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok..." (Róma 8:15).

Ott mélyen a bensődben Isten Szelleme bizonyságot tesz a szellemeddel együtt, hogy te Istenhez tartozol. Isten Szelleme ezt súgja: ,,Az enyém vagy, megvásároltalak, elpecsételtelek téged, és senki sem ragadhat el tőlem!"

Max Lucado

Válasz