Valós történet a Titanicról


A Titanic katasztrófájával kapcsolatban sok valótlan és sok valós történetet is feljegyeztek. Most egy valósból következik egy részlet.

A hajón utazott egy író, és nála volt a könyvének a kézirata, amelyet sok éven át írt. Beletette egy dobozba, és amikor a hajóról látszott, hogy végleg elmerül, belevetette magát a vízbe, hóna alatt szorosan fogta, tartotta a dobozkát. Amikor beesett a vízbe, akkor észrevette, hogy nem messze tőle ott van egy gyermek a vízben.

Odaúszott hozzá, de mielőtt ezt megtette volna, el kellett döntenie, hogy melyik a fontosabb: a kézirat, vagy az, hogy megmentse azt a gyermeket. Elengedte a dobozt, és a gyerekhez úszott.

Amikor odaért, látta, hogy a kisgyermek már halott. Aztán nem messze onnan észrevett egy másik gyermeket, aki még élt, fuldoklott. Odaúszott, megragadta, maga fölé tartva evickélt oda egy mentőcsónakhoz, de mivel az túlterhelt volt, oda nem engedték őket beszállni.

Aztán észrevett egy viszonylag nagy szöget a csónak oldalán. Abba belekapaszkodott, a kettős súly szinte belevájta a kezét a szögbe, de így végül is mind a ketten életben maradtak, és megmenekültek. A kézirat elveszett, de egy lelket megmentett.

Tettének története túlélte őt. Talán, ha megírja azt a könyvet végleg, és befejezi, kiadják, lehet, hogy nem emlékezik rá senki. De amit tett, arra emlékeznek sok-sok évtizeddel később is.

Bizonyos értelemben elveszítette önmagát, hogy megmenthessen valaki mást.

Válasz

Tóth Tibor: Öregkori történetek


Galambos bácsi nagyon beteg volt. Tudta ezt ő is, és magában le is számolt az élettel. A felesége mégis végtelen gondossággal ápolta.

- Nem kell ez már - mondogatta az öreg, - úgyis elmegyek nemsokára.
Ha az asszony ilyenkor ellenkezett vele, csak legyintett. - Kár beszélni róla.

Galambosék kettesben éltek. Volt ugyan két lányuk, de az egyik Kanadába ment férjhez, és bár küldött néha egy-egy levelet, évek óta nem látták. A másik lány, igaz, Magyarországon lakott, de nem törődött a szüleivel, még csak nem is telefonált soha.
Az orvos, aki kezelte az öreget, ismerte a körülményeket, és nem sok jóval biztatott.

- Az a rossz - mondta -, hogy Galambos bácsinak elment az életkedve. Mindig akkor van baj, ha a beteg feladta a küzdelmet. Majd hozzátette.
- Az élni akarás a legjobb orvosság.

Az egyik nap Galambos bácsi maga mellé ültette a feleségét.
- Elmegyek, anyjuk. Nincs már nekem miért élnem.
Galambos néni megfogta a férje lesoványodott, vékony kezét, és ránézett az öregre.

- Hát én? Én már nem számítok? Énértem nem érdemes élned?
Az asszony hangjában annyi szeretet volt, hogy attól három haldokló is meggyógyult volna. Galambos bácsi meglepődött, és arra gondolt, hogy ennél szebb szerelmi vallomást még fiatal korában sem mondott neki a felesége.

Amikor a doktor legközelebb eljött, fejcsóválva vallotta be Galambos néninek, hogy nem tudja mi történt, de a férje jobban van. Két hét után az öreg felkelt az ágyból, a harmadik héten kiment az udvarra, egy hónap múlva pedig elkísérte a feleségét a boltba. Hazafelé még a teli szatyrot is Ő akarta volna vinni, de az asszony ezt nem engedte.

Ettől kezdve együtt mentek mindenhova. Eleinte úgy jártak, hogy Galambos néni belekarolt a férjébe, aztán a karon fogásból kézen fogás lett, majd az, hogy egy-egy ujjukat összefűzték, mintha tizenéves kamaszok lettek volna. Mindig lassan lépegettek, mint akiknek rengeteg idejük van. Inkább csak sétáltak, andalogtak. A szemben jövők néha mosolyogtak rajtuk, de ők nem törődtek ezzel.

Egyszer egy régi ismerős megállította őket, és megkérdezte.
- Tán ifjú szerelmesek vagytok?
Galambos bácsi mosolyogva helyesbített.
- Öreg szerelmesek! S ez sokkal-sokkal többet jelent.

Válasz

Marilyn Monroe és Ella Fitzgerald


Marilyn Monroe a fekete énekesnő lemezeit hallgatva próbálta csiszolni énektudását, éppen ezért, amikor meghallotta 1955-ben, hogy a Mocambo klub tulajdonosa a bőrszíne miatt nem engedi, hogy Ella Fitzgerald fellépjen a híres szórakozóhely színpadán, azonnal odatelefonált. Közölte, hogy amennyiben leszerződtetik Ellát, ő minden este az első sorban ülve fogja hallgatni az előadást. Ennél jobb reklámot senki nem akart akkoriban, Ella Fitzgerald egy csapásra híres lett, Marilyn pedig ott ült minden este. A két nő a mind gyakoribb találkozások alkalmával felismerte, milyen sok a közös vonás bennük.

hb2.jpg

Válasz

A bohóc

Egy fiatalember tele kétséggel és szorongással, mivelhogy az élete nem
úgy sikerült, ahogy szerette volna, elment a pszichiáterhez, és elpanaszolta
rengeteg baját. A pszichiáter - többek között - a következő jó tanácsot adta
neki:

- Legyen jókedvű! Nevessen, mosolyogjon! Ha nem tud nevetni, menjen el
a cirkuszba, amelyik éppen most a városunkban játszik. Van egy nagyszerű
bohóc, aki majd megnevetteti és jókedvre deríti.

A beteg hirtelen összerezzent. Megragadta az orvos karját, és azt mondta:

- De hiszen, doktor úr, én vagyok a bohóc!

(Kurt Bucher)

Válasz

Vegyék meg a virágomat!


Kántáló, fájdalmas öreg hang vasárnap reggel a Batthyány tér metrómegállójában: Vegyék meg a virágomat! Már nem tudom fizetni a számlákat!
Öreg paraszt bácsi, ezerráncú barázdált arcával, agyondolgozott kérges ujjaival, kopott, de tiszta és még mindig szép vasárnapi ruhában, ahogyan templomba járt egykor, görnyedten, a szégyentől és a megaláztatástól hadarva ismételte a mondatokat. Kezében két kókadt virágcsokor, mely nemrég még pompázott a kis kertjében, amit utolsó erejével rendbe tett télire. A földnek kell a pihenés...

Ezek a kiskert utolsó virágai, a munkához szokott idős ember a fagy elől megmentette a pár szál színes virágot, összeszedte maradék erejét és elindult a két csokorral a fővárosba, hogy a pestieknek eladja őket, és a világnak kikiáltsa, hogy ő már feladta, már nem megy, már nem tudja fizetni a számlákat.

- Vegyék meg a virágomat!

A hajléktalanokhoz, koldusokhoz, az adományt kérőkhöz szokott megkérgesedett szívű fővárosiak először elmentek az öreg mellett. A metróra várva zavartan hallgatták a sírásba torkolló hangot, oda-odapillantottak a hajlott hátú, ezerráncú szép magyar emberre és egyszer csak megtört a jég. Szinte hallani lehetett a darabokra hulló jégdarabokat, amik lehulltak a szívekről.

Először egy idősebb hölgy sietett a bácsihoz és megkérdezte, mennyibe kerül a virág. - 200 forint. - sóhajtotta az öreg. A hölgy a kezébe adta a pénzt, de nem vette el a virágot. Sietve távozott. Az idős ember nyújtotta utána a hervadt csokrot: - Itt hagyta a virágot!
Nem ezt szokta meg életében, minden fillérért megdolgozott mindig. De nem ért rá gondolkodni, jött egy fiatal férfi, kezébe nyomta a kétszázast és sietett vissza a peronra. Aztán egymás után jöttek az emberek, sorra adtak neki pénzt, ki mennyit tudott, csak adták és adták, a bácsi nem győzte elrakni. Senki nem vette el a virágot.

Megjött a szerelvény, hangos morajával megtörve azt az euforikus hangulatot, ami szétáradt a peronon és felolvasztotta a jeget. Felszálltunk a metróra, leültünk és könnyeimen át láttam, hogy a velem együtt felszállók is ott hagytak egy darabot a szívükből az idős embernél, aki megérintette a rossz hírekhez szokott, kibeszélős, győzikés, vacsora partis műsorokon művelődő, plázákban szórakozó megkérgesedett lelküket.

Válasz

Fehér kendő



A vonat lassan közeledett az állomás felé. Mindenki izgatottan várta, hogy hazaérkezhessen.

Feltűnt nekem egy fiatalember, aki idegesen tekintett ki az ablakon. Miután szóba elegyedtem vele, feltárult előttem szomorú élettörténete.

Fiatalon szülei ellen lázadva megszökött otthonról. Nem bírta a szülői ház légkörét. Új barátaival mindent kipróbált, amitől otthon óvták, intették.
Hamarosan börtönben találta magát, ahol nagyon megbánta addigi életét.
Éppen ma szabadult. Nem volt hová mennie, ezért írt a szüleinek, hogy bocsássanak meg neki, és fogadják vissza a szülői házba. Azt is megírta, hogy megérti, ha nem tudnak neki megbocsátani. A délutáni vonattal fog érkezni.
Ha szülei készek visszafogadni, kössenek a kert égén lévő diófára egy fehér kendőt, amit ő a vonatról láthat, különben tovább utazik. Amikor a vonat a kanyarhoz közeledett, a fiún egyre nagyobb feszültség lett úrrá.
Arra kért, hogy nézzem meg, ott van-e a fán a megbocsátást jelentő kendő. A kanyarban feltűnt a vén diófa. Felkiáltottam a látványtól. A fa tele volt kendőkkel, sőt lepedőkkel, nehogy a fiú tovább utazzon.

Válasz

Egy asszonynak volt két fia...

Sok mese kezdődik így. 'Egy asszonynak volt két fia'. Amikor az asszony életet adott a két gyermeknek, még nem sejthette, hogy mennyire különböző sors jut majd nekik osztályrészül...
Még nem sejthette, hogy amikor ő öregen és elesetten egy kórházban tölt majd egy karácsonyt, és a két fia eljön őt meglátogatni, az egyik majd öltönyben és nyakkendőben, a jólfésültség nyilvánvaló jeleivel, pöffeszkedve és hangosan jótékonykodva tüsténkedik majd az ágya körül - elnagyolt mozdulatai közben legalább ötször megtaszítva a szomszédos beteg ágyát -, míg másik fia a tanyán megszokott öltözékben, poros nadrágban és csizmában, kalapját gyűrögetve áll majd, csillogó szemekkel nézve édesanyját távolabbról, hogy engedje testvérét szerepelni.
Az asszony akkor még nem sejthette, hogy miközben ő majd minden sejtjével élvezi a műanyag tálkában behozott ünnepi vacsorát, az a fia, aki az ételt hozta neki, rá sem néz majd, csak türelmetlenül dünnyög valamit válaszul arra, ahogyan ő az ízeket dicséri, miközben másik fia már a látványtól is jóllakik, ahogyan mosolyogva nézi idős édesanyja örömét.

Egy öregasszonynak volt két fia. Az egyiküknek 'jól felvitte az Isten a dolgát', ahogyan mondani szokás, a másik ismerte Istent, Aki megtanította őt a valódi szeretetre és a valódi puszikra. Egy asszonynak volt két felnőtt fia. Ő mindkettőnek azt mondta a búcsúzásnál, 'kisfiam'. De az a fia, aki ennivalót hozott neki, elfordította a fejét, ahogyan a búcsúzásnál megpuszilták egymást. A másik fia, akinek magának is alig volt valamije, a látogatás alatt csak ritkán jutott szóhoz. De hát sokszor megesik ez, a valódi Szeretet csendes. A valódi, cuppanós puszi hangját viszont mindenki hallotta a kórteremben.

(megtörtént eset alapján)

Válasz

Az újszülöttet kint hagyják az utcán, hogy fagyjon meg – amit a kóbor macska tesz, azt a világon mindenütt ünneplik

Masha a cica egy 12 hetes kisfiút talált, akit egy kartondobozba téve sorsára hagytak az utcán, az oroszországi Obninsk városában. A cica úgy döntött, lefekszik a dobozba a kisbaba mellé és így melegen tartotta őt.
Aztán a macska nagyon hangosan nyávogni kezdett, azt remélve, hogy egy arra járó meghallja őt, írja a New York Post.
A kórház egyik dolgozója azt mondta, a pici így a fagyhaláltól menekült meg, még nem töltött olyan sok időt kint.
Irna Lavorna a közelben lakott és ő gondozta a kóbor macskát, ezért felfigyelt a hangos nyávogásra. Azt hitte, a macska esetleg megsérült, de mikor látta, hogy egy csecsemő fekszik mellette, megijedt.
A kisbabát azonnal bevitték a kórházba. Megvizsgálták és kiderült, hogy teljesen egészséges. A macska azonban nem akarta, hogy a kisfiút elvigyék és megpróbált utána menni a mentőautóba. A cica még órákon keresztül ott ült és várt, ahonnan a mentőautó elvitte a picit.

forrás: http://csodalatos.co/2016/12/10/az-ujszulottet-kint-hagyjak-az-utcan-hogy-fagyjon-meg-amit-a-kobor-macska-tesz-azt-a-vilagon-mindenutt-unneplik/

Válasz

EGY ASSZONY KÉT FIA

Egy asszonynak volt két fia...
Sok mese kezdődik így. 'Egy asszonynak volt két fia'. Amikor az asszony életet adott a két gyermeknek, még nem sejthette, hogy mennyire különböző sors jut majd nekik osztályrészül...
Még nem sejthette, hogy amikor ő öregen és elesetten egy kórházban tölt majd egy karácsonyt, és a két fia eljön őt meglátogatni, az egyik majd öltönyben és nyakkendőben, a jólfésültség nyilvánvaló jeleivel, pöffeszkedve és hangosan jótékonykodva tüsténkedik majd az ágya körül - elnagyolt mozdulatai közben legalább ötször megtaszítva a szomszédos beteg ágyát -, míg másik fia a tanyán megszokott öltözékben, poros nadrágban és csizmában, kalapját gyűrögetve áll majd, csillogó szemekkel nézve édesanyját távolabbról, hogy engedje testvérét szerepelni.
Az asszony akkor még nem sejthette, hogy miközben ő majd minden sejtjével élvezi a műanyag tálkában behozott ünnepi vacsorát, az a fia, aki az ételt hozta neki, rá sem néz majd, csak türelmetlenül dünnyög valamit válaszul arra, ahogyan ő az ízeket dicséri, miközben másik fia már a látványtól is jóllakik, ahogyan mosolyogva nézi idős édesanyja örömét.
Egy öregasszonynak volt két fia. Az egyiküknek 'jól felvitte az Isten a dolgát', ahogyan mondani szokás, a másik ismerte Istent, Aki megtanította őt a valódi szeretetre és a valódi puszikra. Egy asszonynak volt két felnőtt fia. Ő mindkettőnek azt mondta a búcsúzásnál, 'kisfiam'. De az a fia, aki ennivalót hozott neki, elfordította a fejét, ahogyan a búcsúzásnál megpuszilták egymást. A másik fia, akinek magának is alig volt valamije, a látogatás alatt csak ritkán jutott szóhoz. De hát sokszor megesik ez, a valódi Szeretet csendes. A valódi, cuppanós puszi hangját viszont mindenki hallotta a kórteremben.

(megtörtént eset alapján)

Forrás: Ahogy érzed

idos-latogato-korhaz-beteg.jpg

Válasz

A fehér kendő

A vonat lassan közeledett az állomás felé. Mindenki izgatottan várta, hogy hazaérkezhessen.
Feltűnt nekem egy fiatalember, aki idegesen tekintett ki az ablakon. Miután szóba elegyedtem vele, feltárult előttem szomorú élettörténete.

Fiatalon szülei ellen lázadva megszökött otthonról. Nem bírta a szülői ház légkörét. Új barátaival mindent kipróbált, amitől otthon óvták, intették. Hamarosan börtönben találta magát, ahol nagyon megbánta addigi életét.

Éppen ma szabadult. Nem volt hová mennie, ezért írt a szüleinek, hogy bocsássanak meg neki, és fogadják vissza a szülői házba. Azt is megírta, hogy megérti, ha nem tudnak neki megbocsátani. A délutáni vonattal fog érkezni.
Ha szülei készek visszafogadni, kössenek a kert végén lévő diófára egy fehér kendőt, amit ő a vonatról láthat, különben tovább utazik. Amikor a vonat a kanyarhoz közeledett, a fiún egyre nagyobb feszültség lett úrrá. Arra kért, hogy nézzem meg, ott van-e a fán a megbocsátást jelentő kendő.
A kanyarban feltűnt a vén diófa. Felkiáltottam a látványtól.

A fa tele volt kendőkkel, sőt lepedőkkel, nehogy a fiú tovább utazzon.

forrás: Keresztény kincskereső

sinek.jpg

Válasz