Esetek: Tanulságos történetek (fórum)

Szeretettel köszöntelek a Megtörtént Esetek Klub közösségi oldalán!

Csatlakozz közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz, hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 175 fő
  • Képek - 221 db
  • Videók - 172 db
  • Blogbejegyzések - 141 db
  • Fórumtémák - 14 db
  • Linkek - 5 db

Üdvözlettel,
Bácsi István
Megtörtént Esetek Klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Megtörtént Esetek Klub közösségi oldalán!

Csatlakozz közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz, hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 175 fő
  • Képek - 221 db
  • Videók - 172 db
  • Blogbejegyzések - 141 db
  • Fórumtémák - 14 db
  • Linkek - 5 db

Üdvözlettel,
Bácsi István
Megtörtént Esetek Klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Megtörtént Esetek Klub közösségi oldalán!

Csatlakozz közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz, hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 175 fő
  • Képek - 221 db
  • Videók - 172 db
  • Blogbejegyzések - 141 db
  • Fórumtémák - 14 db
  • Linkek - 5 db

Üdvözlettel,
Bácsi István
Megtörtént Esetek Klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Megtörtént Esetek Klub közösségi oldalán!

Csatlakozz közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz, hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 175 fő
  • Képek - 221 db
  • Videók - 172 db
  • Blogbejegyzések - 141 db
  • Fórumtémák - 14 db
  • Linkek - 5 db

Üdvözlettel,
Bácsi István
Megtörtént Esetek Klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Tanulságos történetek

Ezt a témát [Törölt felhasználó] indította 10 éve

Tanulhatunk egymás hibáiból ...

Hozzászólások eddig: 105

Új hozzászólás

A hozzászólás hossza legfeljebb háromezer karakter lehet

Ez egy válasz üzenetére. mégsem

Hozzászólások

Bácsi István üzente 2 napja

Újrakezdés



A liget területén lévő pázsit közepén kinyílott egy pár pitypang.
Az egyik szép sárga virágú, fejlettebb volt, mint a többi.
Derűs képet nyújtott, mint a májusi este. A virág hamarosan magba szökött.
Hópehelyhez hasonló, könnyű kis ejtőernyők övezték a magjait.
Terveket szőttek és találgatták:
- Hol tudnak majd gyökeret verni?
- Ki tudja?
- Csak a szél tudja.
Egy szép napon elragadta őket a szél. A magocskák belekapaszkodtak az apró kis ejtőernyőkbe és tovarepültek.
- Sziasztok... Sziasztok.
Többségük sikeres repülés után mezőkön, kertekben kötött ki. Csak egy volt közülük, amelyik nemsokára egy járda szegélyében lévő kis hasadékba esett. Csak egy jelentéktelen kis rögben kapaszkodott meg.
- Ez mind az enyém - mondotta.
Fontolgatás nélkül helyet foglalt. Csírát és gyökeret engedett a szűk kis repedésben. Pár méterre tőle egy düledező padocskán egy fiú üldögélt. Tekintete zavart és felindult volt. Nagy gondja lehetett, mert kezét ökölbe szorítva, kétségbe esve hadonászott. Észrevett két gyenge kis levelet a cement közötti repedésben.
- Kár a gőzért, nem fogsz boldogulni, úgy jártál mint én - és eltaposta a fiatal hajtást.

Másnap észrevette, hogy a megnyomorgatott hajtás kiegyenesedett és a két levélből négy lett. Hosszú ideig szemlélte a bátor kis hajtást. Sőt, naponta visszatért hozzá. Föltűnt neki, hogy rövid időn belül kinyíltak a sárga virágok és virítottak mintha boldogságukat hirdetnék. Az idő múlásával a fiú úgy érezte, hogy a harag és a megalázás fájdalma enyhülni kezd benne. Kiegyenesedett és teleszívta tüdejét friss levegővel. Érezte, hogy a gondjai tovaszállnak. Megvan! Nekem is lehetséges egy újrakezdés.
Nevetni és sírni szeretett volna. Megsimogatta a virágokat. A növények is megérzik, ha szeretik őket. A pitypangnak is ez volt élete legszebb napja.



Ne kérdezd a széltől, miért ragadott magával. Küzdj, dolgozz akkor is, ha a cement rideg keze fog tartva.

Válasz

Bácsi István üzente 2 hónapja

Mi fontos neked?


Történt egyszer, hogy egy indián sétált egy nagy amerikai városban a nem indián barátjával. A New York-i Times Square környékén jártak.
Éppen csúcsidő volt, tehát sokan nyüzsögtek az utcákon. Az autósok nyomták a dudákat, a taxisok csikorogva fordultak be az utcasarkokon, a város zaja szinte süketítő volt.
Egyszer csak megszólalt az indián:
- Hallok egy tücsköt.
- Az nem lehet - mondta a barátja. Ekkora zajban hogy lehetne meghallani egy tücsköt?!
- Biztos vagyok benne, hallottam egy tücsköt!
- Ez őrültség! - mondta a barátja.
Az indián viszont egy kis ideig türelmesen figyelt, majd elindult az utca másik oldalára, ahol néhány bokor nőtt. Az ágak között megtalálta a tücsköt.
A barátja álla leesett.
-Ez lehetetlen! Neked természetfölötti hallásod van.
- Nem - válaszolt a bennszülött -az én fülem semmiben sem különbözik a tiédtől.
A dolog csak azon múlik, hogy mire figyelsz jobban.
- Ez lehetetlen, én soha nem hallanék meg egy tücsköt ekkora zajban!
- Nem, az egész csak azon múlik, hogy mi a legfontosabb neked.
Figyelj! Bemutatom.
- Az indián kivett a zsebéből néhány érmét, majd a földre ejtette őket. Harminc méteres körzetben mindenki megfordult, hogy vajon az érme, ami leesett, nem az övék-e.
- Látod már, mire gondoltam?
Az egész csak azon múlik, hogy mi az, ami fontos számodra.

Válasz

Bácsi István üzente 10 hónapja

Kosár víz
======

A nagyapa korán reggel már kint ült a konyhában, és olvasta régi, megkopott Bibliáját.
Az unokája, aki szeretett volna olyan lenni, mint ő, igyekezett utánozni a nagyapát. Egyik nap így szólt hozzá: - Papa, én is próbálom olvasni a Bibliát, mint te, de nem értem, és amit értek, azt is elfelejtem, amint becsukom. Mire jó a bibliaolvasás?
A nagyapa rátette a szenet a tűzre, és csöndesen azt mondta:
- Fogd ezt a szenes kosarat, menj le a folyóhoz, és hozz egy kosár vizet! A fiú úgy tett, de az összes víz kicsurgott a kosárból, mielőtt visszaért.

A nagyapa nevetett, és azt mondta:
- A következő alkalommal jobban szedd a lábad! - és visszaküldte, hogy próbálja meg újra.
Ezúttal a fiú gyorsan futott, de a kosár csak üres volt, mire hazaért. A szuszból kifogyva lihegte nagyapjának, hogy lehetetlen így vizet hozni, és elindult, hogy vödröt kerítsen kosár helyett. De az öregember ezt mondta:
- Ne a vödörrel hozz vizet, én egy kosár vizet kérek. Meg tudod te azt csinálni, csak nem igyekszel eléggé. Azzal el is indult, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy megnézi, hogyan sikerül a következő forduló.
Bár a fiú tudta, hogy lehetetlen, már csak azért törte magát, hogy nagyapja lássa igyekezetét. Megmerítette a kosarat, és futott, ahogy csak tőle telt. Természetesen jóval azelőtt, hogy elérte volna nagyapját, a kosár már üres volt. Alig bírt beszélni:
- Látod, papa, nincs értelme, ugye te is így gondolod!
Az öregember azt mondta:
- Nézd csak meg a kosarat! A fiú ránézett, és a kosár egészen más volt. A régi, fekete szenes kosár megtisztult, mintha új lett volna.

- Fiam, ez történik akkor is, amikor a Bibliát olvasod. Lehet, hogy nem érted, vagy nem emlékszel mindenre, de amikor olvasod, az kívül-belül megváltoztat. Ez Isten Lelkének munkája. Átalakít minket, hogy megtisztuljunk, és lassan Krisztushoz, a Fiához legyünk hasonlók.

Válasz

Bácsi István üzente 1 éve

Bruno Ferrero: A két jégtömb




Volt egyszer két jégtömb. A hosszú télen keletkeztek egy sziklás, bozóttal körbevett üregben, a hegyoldalt beborító erdő közepén. Makacs közönyösséggel méregették egymást. Viszonyuk meglehetősen hűvös volt. Néhány "jó napot", egy-két "jó estét". Semmi több. "Jégtörésről" szó sem volt. Mind a ketten azt gondolták a másikról: - Igazán eljöhetne hozzám! De a jégtömbök egyedül nem tudnak elmozdulni a helyükről. Így nem történt semmi és a jégtömbök még jobban önmagukba zárkóztak.
Az üregben lakott egy borz, aki egy nap így fakadt ki:
- Milyen kár, hogy itt bent kell lennetek! Gyönyörűen süt a nap odakint!
A két jégtömb feljajdult. Kiskoruk óta tudták, hogy a nap a legnagyobb veszélyt jelenti számukra.
Meglepő módon azonban, most az egyik jégtömb azt kérdezte:
- Milyen a nap?
- Csodálatos... Maga az élet. - válaszolta zavartan a borz.
- Csinálhatnál egy kis rést az odú tetején... Szeretném látni a napot! - mondta a másik.
A borz nem várta meg, amíg megismétli. Fúrt egy kis lyukat a gyökerek közé és a nap meleg, enyhe fénye aranysugárként hatolt be az üregbe.
Néhány hónappal később egyszer délben, ahogy a napfény felmelegítette a levegőt, az egyik jégtömb észrevette, hogy olvadni kezd és kis patakká változik. Másképpen érezte magát, nem volt már többé ugyanaz a jégtömb, ami eddig. A másik jégtömb is ugyanezt érezte. Pár nap múlva a jégtömbökből két kis folyócska kezdett csordogálni. Ki is folytak az üregből és nem messze onnan, csillogó kis tavat alkottak, amelyben az ég kékje tükröződött.
A két jégtömb még érezte saját hidegségét, de ezzel együtt a törékenységét és a magányt. A közös aggodalmat és bizonytalanságot is. Felfedezték, hogy keletkezésük egyforma és valójában szükségük van egymásra.
Jött két tengelice és egy pacsirta, hogy szomjukat oltsák. A rovarok ott zümmögtek a tó körül, egy puha, hosszú farkú mókus pedig megfürdött benne.
És ebben a boldogságban ott tükröződött a két jégtömb, akik most szívet találtak maguknak.


Olykor elég egy napsugár. Egy kedves szó. Egy köszönés. Egy simogatás. Egy mosoly. Ilyen kevés dolog elég ahhoz, hogy boldoggá tegyük azokat, akik körülöttünk élnek. Akkor miért nem tesszük ezt?

Válasz

Bácsi István üzente 1 éve

A neheztelés ládikója
------------------------

Egy tanár, minden diákjának azt a feladatot adta fel a következő hétre, hogy vegyenek egy karton dobozt és az elkövetkező héten minden egyes személyért aki bosszúságot okoz nekik, akiket nem szívlelnek és akiknek nem tudnak megbocsátani, tegyenek be a ládikóba egy barackot, melyre tegyenek egy címkét is az illető személy nevével.
Egy héten keresztül ezt a ládikót a hallgatóknak magukkal kellett cipelniük állandóan, otthonukba, az autójukba, az órákra, még éjszaka is ágyuk mellé kellett helyezniük azt.

A hallgatóknak szórakoztatónak tűnt az elején a feladat és mindannyian buzgón írták a neveket, melyek gyermekkoruktól kezdve eszükbe ötlöttek. Ezután, lassan-lassan, amint múltak a napok, a hallgatók újabb neveket írtak a listára, olyan emberek neveit akikkel naponta találkoztak és úgy tűnt, megbocsáthatatlanul viselkedtek velük szemben... Feltűnt nekik időközben, hogy a ládikó egyre súlyosabbá válik. A hét elején beletett barackok kezdtek ragacsos masszává rothadni, elviselhetetlen bűzt árasztva és a rothadás gyorsan átterjedt a többi barackra is.

Nehéz problémát okozott az is, hogy kötelesek voltak állandóan magukkal hordani ezt, vigyázzanak arra, nehogy az üzletekben, az autóbuszban, az étteremben, találkozón, ebédlőben, fürdőben felejtsék azt, főképp mert minden egyes hallgató neve és lakcíme valamint a kísérlet témája rá volt írva a ládikóra. Ráadásul, a karton doboz is kellett szétbomlani, siralmas állapotba kerülve: nehezen cipelve súlyos terhét.

Mindannyian gyorsan és világosan megértették a leckét, amit a tanár megpróbált elmagyarázni nekik a hét végén, vagyis, annak a ládikónak a súlya, amit egy héten keresztül magukkal cipeltek, csupán a magunkkal cipelt spirituális nehézség súlyát képviseli, akkor amikor gyűlöletet, irigységet, más személyek iránti megvetést cipelünk magunkban. Gyakran azt hisszük, hogy kegyelmet gyakorolunk másoknak megbocsátva. A valóságban azonban, ez a legnagyobb szívesség, amit önmagunknak tehetünk!

Válasz

Bácsi István üzente 1 éve

Egy remete jelet kapott Istentől



remete a fa alatt

A remete egyszer az erdőben meglátott egy héját, aki éppen húst vitt a fészkébe, amit aztán kis darabokra szakított és nemcsak a saját fiókáit etette meg, hanem egy sérült varjúfiókát is.

A remete csodálkozott, hogy a héja megetet egy ilyen kis varjút és azt gondolta: Isten küldött nekem egy jelet. Ő még a kis sérült varjúfiókát sem hagyja el. Ő még a héjának is megtanította, hogy etetnie kell egy másik árván maradt sérült madarat. Isten minden teremtményének megadja azt, amire szüksége van. Nem akarok magam miatt aggódni többé! Isten megmutatta nekem, mit kell tennem. Nem gondoskodom többet élelemről, Isten majd gondoskodik rólam is. Így is tett. Leült az erdőben, nem mozdult el a helyéről, csak imádkozott. Három nap és három éjjel nem evett, nem ivott, csak imádkozott. Három nap után annyira legyengült, hogy a kezét sem tudta felemelni. A nagy gyengeség miatt elaludt. Álmában megjelent egy angyal.

Az angyal összevonta szemöldökét és azt mondta:
- A jel valóban neked szólt. De azért, hogy megtanuld utánozni a héját!

forrás: http://tanulsagos.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1193756 (Még több történet itt!)

135931_cdf36340ee97_s

remete.jpg

Válasz

Bácsi István üzente 1 éve

A kosár víz

A történet egy öregemberről szól, aki Kentucky hegyei közt élt fiatal unokájával.
Minden reggel a nagyapa korán kint ült a konyhában, és olvasta régi, megviselt Bibliáját.
Az unokája, aki ugyanolyan szeretett volna lenni, mint ő, mindenben utánozni igyekezett a nagyapját. Egyik nap megkérdezte,
- Papa, én is próbálom olvasni a Bibliát úgy, mint te, de nem értem azt, és amit értek, azt is elfelejtem, amint becsukom. Mire jó a bibliaolvasás?
A nagyapa, aki közben szenet tett a tűzre, csendesen odafordult hozzá, és azt mondta:
- Fogd meg ezt a szenes kosarat, menj le a folyóhoz, és hozz egy kosár vizet!
A fiú úgy tett, ahogy mondták neki, bár az összes víz kicsurgott a kosárból, mielőtt visszaért volna a házhoz.
A nagyapa nevetett, és azt mondta,
- A következő alkalommal egy kicsit jobban szedd a lábad!
Visszaküldte azzal, hogy próbálja újra.
Ezúttal a fiú gyorsan futott, de a kosár csak üres volt, mire hazaért. A szuszból kifogyva mondta nagyapjának, hogy lehetetlen a kosárban vizet hozni, és elindult, hogy vödröt kerítsen a kosár helyett. Az öregember ezt mondta,
- Nem akarom, hogy vödörrel hozd a vizet; én egy kosár vizet kérek. Meg tudod te azt csinálni, csak nem igyekszel eléggé.
Ezzel el is indult, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy megnézi, hogyan sikerül a következő forduló. Bár a fiú tudta, hogy lehetetlen, most már csak azért törte magát, hogy lássa a nagyapja az igyekezetét. Megmerítette a kosarat, és futott, ahogy csak tőle telt.
Természetesen sokkal azelőtt, hogy elérte volna a nagyapját, a kosár már üres volt.
Alig bírt beszélni.
- Látod, papa, nincs értelme, ugye te is így gondolod?
Az öregember azt mondta:
- Nézd meg a kosarat!.
A fiú ránézett, és a kosár másmilyen volt. A régi, piszkos szenes kosár helyett egy tiszta kosár volt.
- Fiam, ez történik akkor is, amikor a Bibliát olvasod. Lehet, hogy nem érted, vagy nem emlékszel mindenre, de amikor olvasod, az kívül-belül megváltoztat. Ez Isten munkája az életünkben. Ez az, amit csak Isten tud elvégezni, átalakítani bennünket kívül-belül, és lassan Krisztushoz, a Fiához hasonlók leszünk...

Szánj időt, hogy elolvass Isten szavából valamennyit mindennap! Élj egyszerűen, szeress nagyvonalúan, törődj őszintén, beszélj kedvesen, a többit hagyd Istenre.

135885_c759d1655316_s

isten igéje.JPG

Válasz

Bácsi István üzente 1 éve

A mennybe utazó kislány



A vonat éppen befutott a pályaudvarra. A peronon egy kislány várt az "útipoggyászával", egy szatyorral, amelybe a tervezett utazásra egy kis ennivalót csomagolt be. A kicsi felszállt, és talált egy ülőhelyet egy még nem egészen teli fülkében. Kutatva nézett körül, és megnézte az utasokat, akik azonban mind idegenek voltak. Fáradt volt a hosszú várakozástól, és úticsomagját fejpárnának használta, hogy kissé kipihenje magát. Amikor jött a kalauz, nagy bizalommal megkérdezte tőle, hogy szabad-e itt aludni. Ő barátságosan igennel felelt, de utána látni akarta a jegyet.

A kislány így felelt:
- Nincs jegyem.
Erre a következő beszélgetés alakult ki:
- Hova utazol hát?
- A mennybe megyek - hangzott a válasz.
A kalauz körülnézett... tovább a történethez http://tanulsagos.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1193683

135064_8952c70bd969_s

train_full.jpg

Válasz

Bácsi István üzente 1 éve

Kecskepásztor és a vadkecskék

Élt egyszer egy kecskepásztor a hegyekben, aki nyáját rendszeresen kihajtotta a hegy oldalában elterülő legelőre. Egy nap vadon élő kecskék keveredtek a sajátjai közé, a pásztor azonban ennek még örült is, hiszen arra gondolt, hogy így még nagyobb nyájat tudhat magáénak. Amint besötétedett, a vadkecskéket saját kecskéivel együtt behajtotta barlangszerű istállójába.

Másnap vihar érte el a környéket, zuhogott az eső, villámlott, így a pásztor nem terelte ki a nyájat a legelőre, hanem az istállóban elkezdte a kecskéknek szétosztani az elraktározott takarmányt. A sajátjainak alig adott valamit, épp hogy csak kibírják valahogy, a vadkecskéket azonban bőséges táplálékkal látta el, hogy magához csábítsa őket.

Amikor a vihar elállt, és újra a szabadban legelhettek a kecskék, kivitte a pásztor a teljes nyájat a megszokott legelőre. Saját kecskéi szokás szerint elkezdtek békésen legelészni, a vadkecskék azonban egyből elfutottak. A pásztor bosszúsan rázta az öklét, miközben utánuk kiáltott:

- Átkozott kecskék, de hálátlanok vagytok! Nagyon jól bántam veletek, bőségesen lakmározhattatok, aztán most meg faképnél hagytok!

A kecskék visszanéztek, és egyikük így szólt a pásztorhoz:

- Eszünk ágában sincs maradni. Ha a régóta veled lévő kecskéket nem becsülöd meg, és miattunk még mostohábban bánsz velük, akkor velünk is így fogsz, amikor újak jönnek, vagy amikor már nem fűződik érdeked hozzá, hogy jól bánj velünk.

A történet erősíti, hogy nem kell szívesen fogadni azok barátságát, akik régi barátaiknál többre becsülnek minket, míg újak vagyunk; meg kell gondolnunk, hogy ha fölöttünk is eljár az idő, másokkal barátkoznak össze, és azokat fogják többre tartani.

Aiszóposz meséi alapján
forrás: http://tanulsagos.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1193650

Válasz

Bácsi István üzente 1 éve

Elgondolkodtató történet arról, hogy pillanatnyi haszon érdekében milyen nehéz a kísértésen felülkerekedni. A buszra felszálló lelkész, aki Isten hűséges szolgála, szintén kísértésbe került...


A negyeddolláros
===========


Néhány évvel ezelőtt egy lelkész Houstonból, Texasba költözött. Néhány héttel az érkezése után, egy alkalommal a belvárosba kellett mennie. Amikor a buszon leült észrevette, hogy a sofőr negyed dollárral több pénzt adott vissza.

Elkezdett gondolkodni, hogy mit tegyen, és arra az elhatározásra jutott, hogy visszaadja a pénzt. Hiszen bűn lenne megtartani. Aztán egy másik gondolat fogant meg fejében: "Óh, felejtsd már el, hiszen ez csak negyed dollár. Ki törődik egy ilyen kis összeggel? A buszvállalat amúgy is túl sokat kér az utazásért, nem fog nekik hiányozni ez a kicsiny összeg. Fogadd el, mint Isten ajándékát és maradj csöndben."

Mikor a megállóba értek, ahol a lelkésznek le kellett szállnia, egy pillanatra megállt az ajtóban, majd a negyed dollárt a buszvezető felé nyújtotta, és azt mondta: "Tessék, egy kicsit többet adott vissza."

A sofőr rámosolygott és azt mondta: "Köszönöm! Maga a városi, új lelkész, ugye? Azon gondolkodtam mostanában, hogy el kellene járnom valahova gyülekezetbe, de nem tudtam melyiket válasszam. Azt szerettem volna megtudni , hogy mit tesz, ha rosszul adok vissza. de azt hiszem már döntöttem."


Amikor a lelkész leszállt a buszról, a legközelebbi villanypóznához botorkált, és bele kapaszkodva csak annyit tudott mondani: "Ó, Istenem, majdnem eladtam a Fiadat egy negyeddollárosért."

forrás: http://tanulsagos.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1193471

133317_d5070b209b42_s

negyed dollar1.jpg

Válasz

Ugrás a(z) oldalra

Ez történt a közösségben:

Bácsi István 2 napja új videót töltött fel:

Bácsi István írta 2 napja a(z) Paulo Coelho fórumtémában:

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam A ...

Bácsi István írta 2 napja a(z) Tanulságos történetek fórumtémában:

Újrakezdés A liget területén lévő pázsit közepén kinyílott...

Bácsi István írta 3 hete a(z) Szemelvények Wass Albert írásaiból fórumtémában:

"Talán minden csillag egy szem, ami nézi éjjel a világot,...

Bácsi István írta 4 hete a(z) Szemelvények Wass Albert írásaiból fórumtémában:

Wass Albert: Gondolatok..... Mikor a tavasz osztja csókjait,...

Bácsi István írta 1 hónapja a(z) Szemelvények Wass Albert írásaiból fórumtémában:

Wass Albert: Karácsonyi versek II. Elindul újra a mese! Fényt ...

Bácsi István írta 1 hónapja a(z) Szemelvények Wass Albert írásaiból fórumtémában:

(Wass Albert: Otthon Igen, valahogy így van: otthon az, ...

Bácsi István írta 1 hónapja a(z) Szemelvények Wass Albert írásaiból fórumtémában:

“Elég, ha ebéd után tíz percre ledőlsz pihenni. Elég, ha ...

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu