Értékesek vagytok


Egy professzor felmutat egy 10.000 Ft-os bankjegyet az osztálynak, majd megkérdi a tanulókat:

- Ki szeretné ezt a bankjegyet?

Minden gyerek felemeli a kezét.

Összegyűri a kezében a pénzt, majd újból felteszi a kérdést az osztálynak:

- Továbbra is szeretnétek?

A kezek ismét az égbe emelkednek.

Majd eldobja a gyűrött bankjegyet, ráugrik és eltapossa.
Ezután újból megkérdi:

- Még mindig akarjátok a pénzt?

A gyerekek újból jelentkeznek egytől egyig.

A professzor ekkor így szól:

" Kedves barátaim, ma tanultatok egy nagyon fontos leckét az élettől.
Habár ezt a 10.000 forintot összegyűrtem, rátapostam és eldobtam, ti továbbra is szeretnétek ha a tiétek lenne, mert a bankjegy értéke nem változott, még most is 10.000 forintot ér!
Sokszor az életben ellenkeznek veletek, emberek visszadobnak és elutasítanak titeket. Azt érzitek, hogy már nem ér semmit a létetek, de a ti értéketek nem változik meg soha azoknak az embereknek a szemében, akik valóban szeretnek titeket.

Még akkor sem, amikor a legrosszabb passzban vagytok, az emberi értékeitek továbbra is ugyanannyit érnek.

Soha ne kételkedjetek magatokban, mert ugyanannyit értek, sőt többet, de sohasem kevesebbet!

Forrás: internet

10_ezer_ft.jpg

Válasz

A bátor apa és a viharos folyó
A hegyek között egy kis faluban élt Péter, egy erős és bátor édesapa, aki mindennél jobban szerette a kisfiát, Marcit. Egy nap, miközben a fiú a barátaival játszott az erdő szélén, eltévedt és egyre mélyebbre merészkedett a fák között.
A falu mellett egy gyors sodrású folyó kanyargott, amely az előző napi esőzések miatt veszélyesen megáradt. Marci, aki nem vette észre, milyen közel került a part széléhez, megcsúszott a nedves földön, és a vízbe zuhant. A sodrás azonnal magával ragadta, és a fiú kétségbeesetten próbált a felszínen maradni.
Amikor Péter meghallotta a falubeliek kiáltásait, azonnal a folyó felé rohant. Szemei az árban vergődő kisfiát kutatták, és amikor meglátta, hogy Marci egy elsodródott fatörzsbe kapaszkodik, gondolkodás nélkül a vízbe vetette magát.
A folyó ereje hatalmas volt, de Péter tapasztalt úszóként haladt előre, minden izma megfeszült az erőfeszítéstől. Ahogy elérte a fiát, egyik karjával erősen magához szorította, a másikkal pedig próbált a parthoz evezni.
A falusiak már köteleket és ágakat nyújtottak feléjük, és Péter, utolsó erejével, a fiúval együtt megkapaszkodott egy kiálló gyökérben. A falu erős férfiai segítettek nekik kimászni a partra.
Marci köhögött és remegett a hidegtől, de élve és sértetlenül bújt édesapja ölelésébe. Péter, bár kimerült volt, hálát adott az égnek, hogy időben odaért. A falubeliek tapsban törtek ki, és Péterrel együtt örültek a szerencsésen végződő esetnek.
"Egy apa bátorsága nem ismer határokat, ha a gyermeke életéről van szó."

bátor apa.jpg

Válasz

Jóra vezető hiba
„Ha megromlik a tej, joghurt lesz belőle. A joghurt értékesebb, mint a tej. Ha még rosszabb lesz, sajt lesz belőle. A sajt értékesebb, mint a joghurt és a tej.
És ha a szőlőlé savanyú lesz, borrá alakul, ami még a szőlőlénél is drágább.
Nem vagy rossz azért, mert hibáztál. A hibák azok a tapasztalatok, amelyek értékesebbé tesznek emberként.
Kolumbusz Kristóf navigációs hibát követett el, ami miatt felfedezte Amerikát.
Alexander Fleming hibája vezette arra, hogy feltalálja a Penicillint.
Edison így válaszolt azoknak, akik kigúnyolták kísérletei miatt: „Nem vallottam kudarcot. Most találtam ezerkilencszázkilencvenkilenc módszert arra, hogyan ne készítsünk izzót.
Ne hagyd, hogy a hibáid lehangoljanak. Nem a gyakorlat teszi a mestert. A hibák teszik a mestert, amelyekből tanulunk!”
Franco Battiato

hiba.jpg

Válasz

A gyógyító-Anna története

Anna fiatal kora óta küzdött a depresszióval. Iskolai tanulmányai befejezése után a sötétségbe süllyedt. Félelmek, rémálmok és pánikrohamok gyötörték. A kapott gyógyszerek csak rontottak a helyzeten: lelassították gondolkodását, beszédét és mozgását. Alig érzett javulást, és ha volt is, az is hamar elillant, újabb visszaesést okozva.

Természetgyógyászhoz, pszichológushoz fordult, de hiába próbált meg mindenféle alternatív gyógymódot, semmi sem hozott tartós megnyugvást. Elveszettnek érezte magát. Egy régi jó barátja, aki egy keresztény közösség tagja volt, beszélt neki Jézusról. Többször is hívta magával a közösség alkalmaira, de Anna mindig elutasította a meghívást. Nem hitt abban, hogy Jézus meggyógyíthatja azokat is, akiket az orvosok sem tudnak.

A barátja látva Anna romló állapotát, továbbra is beszélt neki Jézus gyógyításairól. Elmondta, milyen bizonyságok hangzottak el a közösségükben, és addig unszolta Annát, amíg igent nem mondott, és el nem ment vele az egyik alkalomra.

Belépve a terembe kedvesen fogadták őket, és a dicsőítés végeztével marasztalták is, hogy hallgassák meg az igehirdetést. A lelkész arról a történetről beszélt, amikor Jézus meggyógyította a vak embert. Anna elgondolkodott azon, hogy a vak nem láthatta Jézust, mégis bízott benne, hogy elveszi vakságát, és ő is megláthatja azt az életet, amely addig sötétségben volt számára.

Az alkalom végén a lelkész odament Annához, és beszélgetni kezdtek. Anna elmesélte szenvedéseit, amit a lelkész figyelmesen végighallgatott. Amikor befejezte, a lelkész bátorítóan mosolygott, és azt mondta:

"Anna, a gyógyulás nem a külső világban rejlik, hanem a lelkedben. A hit ereje mindent meggyógyíthat. A betegséged megváltozása reménytelen Jézus nélkül. Hívd be Őt az életedbe, és kérd a segítségét!"

Anna meglepődött. Soha nem gondolt arra, hogy a hit gyógyító erővel bírhat. De a lelkész szavai megérintették a szívét. Félénken mondta:

"Sok bűn van az életemben, nem hiszem, hogy Isten elfogad."

A lelkész bátorította, hogy Jézushoz úgy kell jönni, ahogy vagyunk, bizalommal és őszinte szívvel. Mert Jézus nem utasít el senkit sem, aki Őt keresi.

Anna elhatározta, hogy ad egy esélyt Jézus követésének. Elkezdett Bibliát olvasni és imádkozni. Minél többet olvasott Jézusról, annál jobban érezte, hogy a hite erősödik.

Egy nap, miközben imádkozott, Anna hirtelen békét és nyugalmat érzett a lelkében. A szenvedése eltűnt, és a gondolatai kitisztultak. Félelme elmúlt, és ahogy teltek a napok, megszűnt a pánikrohama is. Érezte, hogy Jézus meggyógyította és megszabadította a depressziótól.

Anna élete ettől a naptól kezdve teljesen megváltozott. A gyógyulás nem csak a testét érintette, hanem a lelkét is. Boldog és szabad lett, és tele volt hálával Jézus iránt. Elhatározta, hogy az életét arra fogja szentelni, hogy másokon segítsen, és megossza velük a hitét.
bacsipista

person-4269272_1280.jpg

Válasz

Két rózsabimbó

Milliónyi rózsa ontotta nap, mint nap illatát, élte mindennapos életét.
A zsenge rügyekbol egyszer, egyszerre pattant ki két egyformám harmatos rózsabimbó.
Külsőre teljesen egyformák voltak ugyan, ám mindketten mást gondoltak rövidke életükről.
Az egyik így gondolkozott:
Gyönyörű ez a reggel, amint a nap kisüt, széttárom szirmaimat, hogy aki csak erre jár, élvezhesse illatomat.
Így is tett. Amint a nap sugarai megsimogatták, kinyílt és bőven ontotta bódító illatát.
Ám még szinte dél sem volt, szirmai hervadni kezdtek, és estére teljesen elhervadt.
A másik harmatos rózsabimbó így gondolkozott: Én bizony nem fogok akárkinek illatozni.
Az én illatom különlegesebb, mint a többieké.
Csak annak tárom szét szirmaimat, hagyom élvezni illatom, akit én választok ki, aki érdemes erre.
Múltak az órák, de ő senkit sem talált megfelelőnek magához.
Így jött el az este és ez a rózsabimbó is elpusztult, anélkül, hogy kinyílt volna.
A tanulságot mindenki vonja le magának...

ket_rozsabimbo.jpg

Válasz

A két cserépedény

Kínában, egy víz hordozónak volt két nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig teljes adag vizet szállított.
A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment. Mindennap a víz hordozó csak másfél edény vizet szállított a házba.

Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta. De a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak fele annyit tudott teljesíteni... A két év keserűség után egyik nap megszólította a víz hordozót a pataknál:

- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A víz hordozó így válaszolt a cserépnek:
- Észrevetted, hogy a virágok az ösvényen csak a te oldaladon teremnek, s nem a másik cserép oldalán?
Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Mindennap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedtem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.

Mindannyiunknak megvan a saját különleges hibája. Mindannyian törött cserépedények vagyunk.
De ezek a törések és hibák, amik mindannyiunkban megvannak, teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé.
Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, s a jót meglátni másokban.

forrás: rozsakert.bloglap.hu

www_tvn_hu_bbe1159d32cd4c7c50f04a711864d716 (1).jpg

Válasz

Egy öreg falusi

Élt egyszer egy idős ember egy faluban, akit mindenki elkerült. A boldogtalanság arca volt. Komor volt, keserű és állandóan panaszkodott. Érezte, hogy az élete tele van szerencsétlenséggel.

Az emberek elkerülték, mert boldogtalansága ragályos volt. Minél tovább élt,
annál keserűbbé vált, és a szavai tiszta méregek voltak. Mások szinte bűntudatot éreztek, amiért boldogok körülötte.

Ám amikor betöltötte a nyolcvanat, valami elképzelhetetlen történt. Elterjedt a szó

„Egy idős ember többé nem szomorú vagy nem panaszkodik. Ő boldog. Mosolyog. Az arca frissnek és békésnek tűnik.”

Az egész falu az öreg felé ment.

Falusi: Mi történt, ami megváltoztatott?

Idős ember: Nem sok. Kivéve, hogy nyolcvan éve kergetem a boldogságot, és ez elkerült. Ezért úgy döntöttem, hogy boldogan fogok élni. Ehelyett próbáltam élvezni az életem. És megtörtént a varázslat. Most boldog vagyok."

A történet morálja:

Ne hajszold a boldogságot.
Csak élvezd az életed, éld meg minden pillanatát.

Válasz

A LÓ ÉS AZ ÖRDÖG – TANMESE

A lovat az oszlophoz kötözték, de jött az ördög és elengedte…

A ló a gazdálkodó földjére ment, és elkezdte taposni a vetést. A földműves dühös lett, fogott egy puskát és lelőtte a lovat. Aztán a ló gazdája mérgében, fogta a puskáját és bosszúból megölte a földművest.

Az asszony ezt látta és lelőtte a ló tulajdonosát.

Aztán a ló tulajdonosának fia dúlt-fúlt, és megölte a gazdálkodó feleségét.

A szomszédok pedig megölték ezt a fickót és felgyújtották a házát…

Az emberek megkérdezték az ördögöt: – Miért csináltad mindezt?

Az ördög azt válaszolta: Semmi rosszat nem tettem, csak elengedtem a lovat.

A történetből számos tanulság levonható. Az egyik az, hogy a bosszú nem vezet jóra. Az is látszik, hogy az emberek gyakran hajlamosak a meggondolatlan cselekedetekre, amelyeknek súlyos következményei lehetnek. Az ördög válasza arra utal, hogy az embereknek saját maguknak kell felelősséget vállalniuk tetteikért és döntéseikért

Válasz

A Boldogság és a Semmi

A boldogság ült a világvégén és lógatta a lábát a semmibe.
- Hát te mit csinálsz itt? - kérdezte a Semmi a Boldogságot.
- Csak ülök - mondta a Boldogság.
- De mindenki téged akar! - okvetlenkedett a Semmi.
- Tudom. Csak rossz helyen keresnek. Pénzben, hatalomban, autóban, palotában. Ott úgysem találnának meg. - magyarázta a Boldogság.
- És most mi lesz? - kérdezte a Semmi.
- Egyre jobban üldöznek, átgázolnának mindenen, nem állhat útjukba senki, ...még te sem... - ráncolta homlokát a Boldogság.
- Ideérnek? - kérdezte a Semmi.
- Egyre közelebb vannak. - árulta el a Boldogság.
- A világvégéhez? - kérdezte a Senki.
- A világvégéhez. - bólintott a Boldogság.
- És te nem teszel semmit? - kérdezte a Semmi.
- Rajtuk múlik. Minél jobban hajtanak űznek, annál több akadályt állítanak, annál több bajt okoznak maguknak. Talán rájönnek, hogy rossz úton járnak. - tárta szét karját a Boldogság.
- És Te? - kérdezte a Semmi.
- Majd ha ott keresnek, ahol igazán lenni szeretek, akkor újból visszaköltözöm. - nézett a Semmire a Boldogság.
- Az hol van? - kérdezte a Semmi.
- Az önzetlenségben, az odaadásban, a szeretetben, a tavaszi napsütésben. - válaszolta a Boldogság.
- A tavaszi napsütésben? - kérdezte a Semmi.
- A tavaszi napsütésben! - mosolygott a Boldogság.

tavaszi-kolibri-virag-tulipan-level-napsutes-hatterkep-50195.jpg

Válasz

A tej.

Nándor egy gazdag városi fiú, egy tavaszi napon a szomszéd parasztudvarba sétált ki, pénzért egy pohár tejet adatott magának, egy árnyas fa alá telepedett le a fűre, kenyerét a tejbe aprította és kedve szerint evett.

Jóska, egy szegény fiú, kinek az éhség és ínség arcát halvánnyá tette és testét megsanyarította, nem messze állott tőle, szomorúan tekintett rá és szeretett volna valamit kapni tőle; azonban sokkal szerényebb volt, semhogy könyörgött volna érte.

A gazdag Nándornak ugyan eszébe jutott, hogy jó volna a szegény fiúnak valamit hagyni belőle; de ő szívének ezen jó sugallatára nem figyelt és mohón tovább evett. Midőn a tejet egészen elköltötte - íme egy kis verset pillantott meg, mely a tál fenekére írva volt. Pirulva olvasta el azt és azonnal még egyszer megtölteté a tálat és hozzá egy nagy darab kenyeret metszetett magának. Azután nyájasan magához hítta a szegény Jóskát, a kenyeret maga aprította be neki és nyájasan bíztatta, hogy kedve szerint egyék, sőt még pénzét is, melyet zsebében talált, neki ajándékozta.

"A mondatot", mondá Nándor, "mely ezen a tál fenekére van írva, minden vagyonos ember tálába be kellene vésni." A mondat pedig így hangzott:


Ki, - míg maga jól lakik, -
Elfelejti a szegényt:
Bizony nem érdemli meg
Mindennapi kenyerét!

Milk-Toast-Recipe-Breakfast.jpg

Válasz