Megtörtént Esetek Klub

JÁTÉK A TŰZZEL

Egyszer egy arab tevehajcsár, egy nagyon hideg éjszakán a sivatagban aludt a sátrában. Éjnek idején felébredt, és látta, hogy tevéje bedugta az orrát a sátorlap alatt. Már éppen tiltakozni akart, de azután arra gondolt, hogy a tevének csak olyan kis része van a sátorban, amely nem zavar. Mire később ismét felébredt, akkorra a teve már bedugta az egész fejét és hosszú, szőrös nyakát is a sátorba. Az arab most már összeszedte magát, hogy tiltakozzon, de a teve megelőzte, és így szólt: "Valóban annyira zavarok? Olyan rettenetesen hideg van odakint, és nem tolakodom be tovább."
Az ember újra elaludt, és mikor harmadszorra felébredt, ijedten látta, hogy már a teve mellső lábai és púpja is belül vannak. Amikor fel akart ugrani, hogy kihajtsa a tevét, ez ismét megszólalt: "Most aztán komolyan megígérem, hogy egy centiméterrel sem jövök beljebb - és azonkívül, ha ketten vagyunk bent, akkor melegebb lesz a sátorban." Az arab annyira lusta volt, hogy növekvő rossz előérzete ellenére újra elaludt. Hamarosan azonban rémült kiáltással ébredt fel: "Segítség! ", mert a teve teljes testsúlyával ránehezedett. "Ha hely kell" - válaszolta kiáltására az állat -, "kint tágasabb!"
A bűn, a tevéhez hasonlóan, nem sétál egyenesen be az ember életének a sátrába; ha ezt megkísérelné, azonnal visszautasítanánk. A bűn lassan, fokozatosan furakodik be az ember életébe. Az arabnak nem volt szándékában, hogy átengedje a tevének a sátrat, de az állat végül is elérte ezt, mert az arab szóba állt vele, ahelyett, hogy határozottan kizavarta volna. Így a bűn is, a kísértés négy különálló mozzanatában kerít bennünket hatalmába. Először egy rossz gondolat jut eszünkbe (a teve orra), és ha nem űzzük ki azonnal, akkor a következő lépésben elfoglalja képzeletünket, vagyis elkezdjük kiszínezni magunkban hogyan követjük el a bűnt (a teve feje és nyaka). A gonosz kép aztán a cselekvés vágyát ébreszti fel bennünk (a teve lábai és púpja), ez pedig a bűnös cselekedetre ösztönöz bennünket.

Válasz

AZ ÖREG NAGYAPÓ MEG AZ UNOKÁJA

Nagyapó nagyon megöregedett. Lába rossz volt a járásra, szeme a látásra, füle a hallásra, foga meg egy sem volt. És amikor evett, vissza-visszafolyt a szájából az étel. A fia és a menye nem ültették többet az asztalhoz, hanem a kemence mögött adtak neki enni. Egyszer egy csészében adták oda neki az ebédjét. Magához akarta húzni a csészéjét, de leejtette s eltörte. A menye megszidta: miért ront el mindent a házban, miért töri el a csészéket, és kijelentette, hogy ezentúl egy fatálban fog ebédet kapni. Az öreg csak felsóhajtott, de nem szólt egy szót sem.

Egyszer otthon ül az ember és az asszony s látják: fiacskájuk kis deszkákkal játszogat a padlón s valamit eszkábál. Megkérdi az apja: - Mit csinálsz ott, Misa? - Misa ezt feleli: - Fatálat csinálok, apám. Ha majd anyámmal megvénültök, abból a fatálból etetlek titeket.

Az ember s az asszony csak egymásra néztek és sírva fakadtak. Megszégyellték magukat, hogy öregapót megbántották; azontúl mindig az asztalhoz ültették és gondját viselték.

forrás: MEK. Lev Tolsztoj mesék

Válasz

A kecskepásztor és a vadkecskék



A kecskepásztor minden nap hajnalban kihajtotta kecskéit a legelőre. Meglátta, hogy az ő kecskéi a vadkecskék közé keverednek, együtt legelik a friss, zamatos füvet. Örült is ennek nagyon, mert ebből a barátkozásból már lelki szemei előtt nyájának szaporulatát és növekedését vélte látni. Amikor aztán beesteledett, valamennyi kecskét behajtotta a saját barlangjába.
Másnap reggel hatalmas és pusztító erejű nagy vihar kerekedett, úgyhogy nem tudta a nyájat a szokott legelőre kihajtani. Ez miatt az éhes állatokat otthon etette meg . A saját kecskéinek csak kevés élelmet adott, éppen csak annyit,hogy ne éhezzenek,de az idegeneknek viszont többet halmozott oda. Így szerette volna azokat magához édesgetni. Amikor a vihar elcsendesedett és véget ért, kihajtotta keverék nyáját a legelőre.
A vadkecskék várakozásával ellentétben a hegyekhez érve azonnal elfutottak. A pásztor csalódott és haragos lett, hálátlansággal vádolta őket, amiért elhagyták, bár nagyszerű ellátást kaptak tőle. A vadkecskék visszafordultak, és így szóltak:
"Éppen ezért őrizkedünk még jobban tőled. Mert, minket, akik újak voltunk nyájadban, és csak tegnap kerültünk hozzád, többre becsültél a régieknél. Várható, ha ezután mások is hozzád kerülnek, azokat meg elibénk helyeznéd."

Tanulságos történet azokról az emberekről, akik a nyereség és haszon érdekében elfordulnak barátaiktól és az érdek embereivé válnak.

Válasz

Az Éjszaka Vége

Egy mester azt kérdezte a tanítványaitól, miből tudják megmondani, hogy véget ért az éjszaka, és elkezdődött a nappal.

Az egyik azt mondta:

- Ha távolban látsz egy állatot, és meg tudod mondani, hogy az tehén, vagy ló.

- Nem - mondta a mester.

Egy másik tanítvány ezt mondta:

- Ha ránézel egy távolban lévő fára, és meg tudod mondani, hogy az körtefa, vagy mangófa.

- Ez sem jó – mondta a mester.

- Hát akkor mi a helyes válasz? – kérdezték a tanítványai.

- Ha egy férfinek az arcába nézel, és felismered benne testvéredet, vagy ha egy nőnek az arcába nézel, és felismered benne a nővéredet. Amíg erre képtelen vagy, mindegy, hol áll a Nap, számodra továbbra is éjszaka van…

Válasz

A Bölcs Gyermek


Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.
- Nos, mit gondolsz erről az útról?
- Nagyon jó volt apa!
- Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
- Igen.
- És mit láttál meg mindebből?
- Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül
láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
- Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk.

Válasz

KIVETÍTÉS


- Miért boldog itt mindenki rajtam kívül?

- Mert megtanulták, hogy mindenütt felfedezzék a jóságot és a szépséget.

- De miért nem látok én mindenütt jóságot és szépséget?

- Mert amit nem látsz magadban, azt rajtad kívül sem láthatod.

Válasz

Aiszoposzt vagyis Ezopuszt lazán idézve: Egy holló a sivatag fölött repültében, erejének végén járt. Ám meglátott lent e köves sivatagban egy korsót és leszállt, hogy igyon belőle, ha vizet talál benne. Egy kevés volt is az alján, de sehogyan sem érte el a csőrével. Ekkor a holló köveket hordott és ejtett a korsó, s így végül a víz felemelkedett és ő szomját oltva megmenekült. Van ilyen menekülés a Krisztusban, ha "köveinket", bűneinket belehelyezzük az ő sebeinek forrásába. Érdemes! Nem tudom melyik témába helyezhető ez itt, de az emberi megtartatásunk sorába igen. Kalász

Előzmény

Válasz

Kedves László, nagyon tanulságos ez a történet. Valóban amikor semmit sem teszünk amikor szükség lenne ránk, ez az igazi semmi. Nekem is van egy történetem, és úgy érzem kapcsolódik a tiédhez:

Egyik este, akár csak a többi napon, a kicsi árva lányka az utcasarkon állt, és ételt, pénzt koldult, vagy bármi más egyebet, amivel az emberek megszánják. A kislány ócska ruhát viselt, piszkos volt és kócos a haja.Egy gazdag ember sétált el a kislány mellett, anélkül, hogy egy pillantásra is méltatta volna.De amikor hazatért a drága otthonába, boldog és jómódban élő családjához, a gazdagon terített asztalhoz, gondolatai vissza-visszatértek az árva kislányhoz.Nagyon megharagudott Istenre, amiért engedi, hogy ilyen körülmények között éljenek emberek.Szemrehányást tett Istennek, mondván, "Hogy engedheted, hogy ez megtörténjen? Miért nem teszel valamit, hogy segíts ezen a kislányon???"Aztán lénye legmélyéről meghallotta Isten válaszát "Már tettem. Megteremtettelek Téged."

Előzmény

Válasz

Abdul Hamid császár a fiát a legkiválóbb tudósokkal neveltette. Egy fizikus az akkor újdonságnak számító barométert mutatta be a kis trónörökös Abdullahnak, és azt mondta hogy a higany fölött nincs semmi. A fiú megkérdezte: Mi az a semmi? De a fizikus erre nem tudott választ adni. Ettől fogva az ifjú herceget nem érdekelte más csak a semmi. Legénykorban apja engedélyével beállt a gyöngyhalászok közé, a legkiválóbb gyöngyöt hozta fel, de a semmit nem találta meg a tenger mélyén. majd csillagászok közé ment és kiváló csillagász lett belőle, de a semmit a csillagok között sem találta meg. Végül elszegődött egy pusztai dervishez szolgálatra aki azt a feladatot adta neki, hogy a közeli forrásból hozzon minden nap számára egy vödör vizet, és számoljon be az ottani dolgokról. Egy nap a forrásnál, egy rablócsapat támadott meg egy ártatlan vándort , és vérbefagyva hagyták ott a forrás mellett. Mindezt Abdullah a pálmák között megbújva figyelte végig. Amikor még mindig rémült arccal visszatért a dervishez, az megkérdezte: Mit történt fiam a forrásnál? Abdullah beszámolt a történtekről részletesen. Ekkor a dervis megkérdezte: Ugye e fiam, annak az ártatlan embernek segítségére siettél? Ó nem - felelte a fiú - akkor még én is pórul járhattam volna. Erre a dervis a következőt mondta: Na fiam, te ma megtaláltad a semmit. Tóth D. Török históriák c könyvéből szabadon.

Válasz

Apa és fia. . . .


Egy arab már 40 éve New York közelében lakik. Szeretne a kertjébe krumplit ültetni, de egyedül van, öreg és gyenge. A fia Párizsban tanul.
Ír neki egy e-mailt a gondjáról:
Kedves Fiam, Ahmed!
Nagyon szomorú vagyok, mert nem tudok a kertemben krumplit ültetni.
Biztos vagyok benne, hogy ha itt lennél, tudnál nekem segíteni a kertet felásni.
Szeretlek. Atyád.

Másnap az öreg arab e-mailt kap a fiától:
Kedves Apám!
Ne nyúlj a kerthez! Ott rejtettem el a "dolgot"!
Én is szeretlek. Ahmed.

Másnap hajnali 4-kor jön az arabhoz a Hadsereg, az FBI, CIA, a Rangerek és Nemzetbiztonsági Hivatal is.
Átkutatják a házat és felássák az egész kertet is, minden millimétert átkutatnak, de semmit sem találnak.
Csalódottan távoznak.

Másnap az öreg arab újra e-mailt kap a fiától:
Kedves Apám!
Remélem mostanra már fel van ásva a kerted és ültethetsz bele krumplit.
Sajnos csak ennyit tudtam tenni érted.
Szeretlek. Ahmed.

Válasz