A Medve-tó legendája - (A tündérasszony könnye)

Szováta felett az erdőben, nem is olyan rég, volt egy szép tisztás. Bükkfa csipkézte széleivel, olyan volt, mint egy leterített medve. Itt élt fényes palotájában egy csodaszép tündérasszony. Bebarangolta az erdőket, mezőket és amerre járt, nyomában csak úgy fakadt a sok tarka virág.

Egy szép napon, amikor a környéket járta, megpillantott egy ügyes székely legényt, aki éppen a juhait őrizte.

- De szép! - mondta, és egyszeriben beleszeretett.

Nem volt attól a perctől nyugta. De a tündértörvény tiltotta, hogy találkozzék vele. Csak az éj leple alatt ereszkedett le a Juhod völgyébe, hogy hallgassa kedvese keserves nótáját.

- Értem sír a furulyája! -sóhajtotta ilyenkor a szépséges tündérasszony, de ügyelt, hogy a kakasszóra visszaérjen börtönébe, a fényes palotájába. Nyomában ilyenkor csupa tűzvirág nyílott.

- Nélküled - gondolta egy szép napon a tündérasszony- se szépnek, se csúnyának nem érdemes lenni! -avval elhatározta, dacol a tündértörvénnyel, és találkozik a dali székely legénnyel.

Le is ereszkedett a völgybe, homlokán a fénylő vacsoracsillaggal, de hogy közeledett kedvese esztenájához, meglátta, hogy az egy szép leánnyal csókolózik.

- Te szerencsétlen halandó-, ezért keserűen meglakolsz mondta, és azon nyomban a dali székely legény, az esztenája és a juhai vakkővé változtak.

- Jaj nekünk! -borult a leány a szeretője alakját megőrző hideg kőre, de teste melegével sem tudta életre kelteni azt, aki egyszer kővé változott.

De a kegyetlen, csodaszép tündérasszony is keserűen meglakolt. Többé nem lelte helyét, arccal se fordult a palotája felé, csak a hegyeket járta, fehér fátylát a tövisbokrok megszaggatták, foszlányaiból sóvirág lett és ellepte a hegyeket.

- Süllyedj el! Tűzhelyed többé nem lehet otthonom - mondta, amint egyszer a tekintete a fényes palotája felé tévedt.

Eltűnt bizony az, és a helyén egy iszonyatosan mély gödör tátongott. Szélei ma is állanak, királynőjükre emlékeztetnek.

- Jaj nekem - rogyott a földre a szívtelen tündérasszony, és szeméből, amelyet eddig még nem áztatott soha könny, sós patak fakadt.

Az elsüllyedt palota helyén így keletkezett a Medve-tó, amelyet alulról még ma is az elkárhozott tündérasszony tűzhelyének parazsa fűt és Szováta felett a viharban az ő bánata jajjong.

Forrás: magyarno.com

A Medve-tó Erdélyben, Maros megyében, Szovátán található sókarszton létrejött heliotermikus tó.

1875-ben keletkezett. Alakja ha madártávlatból nézzük, kiterített medvebőrre hasonlít, innen származik a neve.

A világ legnagyobb heliotermikus tava.

A gyógyhatású tó 4 hektáron terül el, mélysége 18 méter. A heliotermikus jelenséget először ennek a tónak a vízét vizsgálva írták le. Azt jelenti, hogy a nagy sűrűségű sós víz fölé a beömlő patakok néhány centiméteres, kisebb sűrűségű édesvíz-réteget hoznak létre, és ez az üvegházhatás miatt meggátolja a sós víz felszínre kerülését és lehűlését.

Forrás: szekelyhon.ro