Bízzál, mindig bízzál a másikban, minden látszat ellenére is, kudarcok ellenére is.

Ha azt mondod a másiknak: „veled semmire sem lehet menni”, akkor a másik, aki már úgyis sokat bajlódott önmagával, azt gondolja: „ez igaz”, és meg sem kíséreli, hogy valamit is tegyen.

Ha azt mondod á másiknak: « igyekezettel és türelemmel bizonyosan elérsz valamit», azt fogja gondolni majd: « talán igaza van », és arra kap ösztönzést, hogy kísérletet tegyen.

A boldogság itt a földön nem egy állapot, nem egy folyamatos dolog, hanem egy mindenkori élethelyzet bizonyos mozzanatának pozitív kiértékelése és megbecsülése. Csak így tudnánk szembeszállni a boldogtalansággal.

Amire a legtöbbet gondolunk, nagy valószínűséggel meg fog nyilvánulni az életünkben. Az érzelem a gondolatot követi. Milyen érzelmi állapotban vagyunk, milyen a meghatározó hangulatunk? Azt vonzzuk magunkhoz, amit érzünk. Szavaink mit tükröznek? Mire használjuk a beszédünket? A szavak ereje hatalmas, figyeljünk erre! Tetteink is álljanak összhangban azzal, amit el akarunk érni.

Gondolataim azt erősítik, amire vágyom.

Érzelmeim összhangban vannak azzal, amire vágyom.

Örömötök sok, bánatotok semmi.

Segítsen az Isten boldognak lenni!

Legyetek mindig vidámak,

Örüljetek minden szépnek,

Én így kívánok nektek

BOLDOG ÚJ ÉVET!

Karácsony maga a csoda! A világtörténelem egyik legjelentősebb eseménye. Azon a csodálatos éjszakán Isten Fia - Jézus Krisztus - a Földre jött kicsi gyermekként. A szeretet késztette erre. Értünk jött el. Minden hálánk, tiszteletünk, szeretetünk az Övé!

Szeretettel köszöntjük az Édesanyákat, Nagymamákat !

Mit van mit kivánni még

Ily áldott időben? -
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Arany János

A karácsony mást-mást jelent szegénynek, gazdagnak, valakik szeretnek, valakik megfagynak; ha a szereteted a családnál ma távolabbra ér el, sokat segíthet egy pokróc vagy egy meleg étel…

Kívánjuk, hogy ne csak a mai nap, de a szíved minden nap karácsonyi szeretetben égjen, a boldogság állandó fénye költözzön életedbe, és az ünnepek elmúltával is úgy ragyogj, mint szenteste a karácsonyfa előtt!

Ima értünk

Sorsunk immár, Istenem, a te kezedben van,

így hozzád fohászkodunk a továbbiakban,

s téged kérünk, adj erőt, hogy túlélje a világ,

ezt a végsőnek látszó halálos csapást.

Nézd azt a sok ártatlan, gyönge öreget,

kik az élettel szemben vesztesek lettek,

mert az emberi gonoszság nem ismer határt,

s csak játéknak veszi az életért futást.

Pedig nekik is van gyermekük, van kedves unokájuk,

kik szeretettel, tisztelettel gondolnak reájuk,

s kiknek szívük szakad meg, ha már időnap előtt

elvesztik a szülőt, vagy a drága nagyszülőt.

Panaszkodás

Egy ember nagy szegénységben élt, és csak egy pár cipője volt, aminek a talpa kilyukadt és már a lábujjai is kilátszottak belőle. Elkeseredetten ment végig az utcán és így panaszkodott magában: “Akár mezítláb is mehetnék, mintsem hogy ezeket a szerencsétlen, kényelmetlen cipőket viseljem.” Amint egyre jobban elkeseredett, találkozott egy emberrel, aki a járdán ült és koldult. A szegény embernek nem volt lába. Egy pillanat múlva a az elkeseredett  ember rájött, hogy az ócska cipőnél sokkal rosszabb, amikor még lába sincs az embernek, amire fölhúzza a cipőt. 

Panaszkodsz? 

Gondolj arra, hogy mennyivel rosszabb is lehetne a helyzeted!