Amit még ma megkéne tenned

Ostobák vagyunk, mi emberek. Mindig csak annak tudjuk a valódi értékét, amit elveszítünk, vagy amit nem kapunk meg. Amit épp birtoklunk, azzal könnyelműen bánunk, ahelyett, hogy megbecsülnénk. 

 

 

Nem mondjuk el, annak, akit szeretünk, mert hát, úgyis tudja ő, és különben is ott van a holnap. Pedig a holnap nem is biztos, hogy létezik. 

 

Nem figyelünk oda arra, aki sír, és lehet, hogy később nem lesz, aki a mi könnyeinket törölje le. 

 

Azt mondjuk, ha megkapnám ezt vagy azt, mennyire jól bánnék vele, mennyire vigyáznék rá.

Feltétel nélküli szeretet

 

 

 

 

Egy 80 éves férfi minden reggel reggelit visz a feleségének.

Kérdezték tőle:

- Miért van az Ön felesége öregek otthonában?

Ő azt válaszolta:

- Mert Alzheimer kórban szenved.

Ekkor azt kérdezték tőle:

- Az Ön felesége foglalkozna azzal, ha Ön egy reggel nem hozna reggelit neki?

A férfi azt válaszolta:

- Ő nem emlékszik... Nem tudja azt sem, hogy én ki vagyok. Öt éve nem ismer már meg.

Meglepetten mondták neki:

- Milyen csodálatos dolog!

A szavak ereje

 

"Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige."Példabeszédek Könyve 25:11 

A kimondott szónak ereje van. Gondold csak végig mennyi könnyet fakaszt egy szó, egy másik hahotázást vált ki, a harmadik idegessé tesz. Gyakran a meggondolatlan szavak okoznak neked a legnagyobb törést. Nem simogatnak, nem ölelnek át, és nem szeretnek.

Pedig vannak olyan szavak, amelyek az ellenkezőjét teszik. Csak mi emberek nem használjuk őket. Felemelnek, jobbá tesznek, megmosolyogtatnak - vannak ilyen szavak.

Érkezett egy levél, abban egy kérdés:

 

"Kötelesek vagyunk az anyósom miatt tönkremenni? Ezt az öregasszonyt nem lehet kibírni. Őt minden érdekli, mindenbe beleszól. Szobájában is van egy kellemetlen szag. Szeretnék feleségemmel, gyermekeimmel nyugodtan élni, de miatta nem lehet. Szociális otthonról hallani sem akar, pedig ott lenne a helye. Azért is haragszik, hogy az udvaron egy kis nyári konyhát akarunk neki építeni, ott nem zavarna minket. Feleségem is olyan mimóza természetű, végül mindig az anyját védi, ezen azután csúnyán összeveszünk."

 

 

    Kegyetlen hideg volt, hullott a hó és már sötétedett; az esztendő utolsó napját mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény kislány járta a sötétedő utcákat, hajadonfőtt és mezítláb. Amikor elindult hazulról, még volt papucs a lábán, de annak nem sok hasznát vette. Mert a papucs nagy volt, igen nagy - az édesanyja hordta valamikor -, s ahogy két arra vágtató kocsi elől a járdára ugrott, egyszerre maradt le a lábáról mind a két papucs. Az egyikkel egy suhanc szaladt el - azt mondta, majd bölcsőnek használja, ha megházasodik, a másikat pedig meg se találta a szegény kislány.

Sok mese kezdődik így. 'Egy asszonynak volt két fia'. Amikor az asszony életet adott a két gyermeknek, még nem sejthette, hogy mennyire különböző sors jut majd nekik osztályrészül...

Még nem sejthette, hogy amikor ő öregen és elesetten egy kórházban tölt majd egy karácsonyt, és a két fia eljön őt meglátogatni, az egyik majd öltönyben és nyakkendőben, a jólfésültség nyilvánvaló jeleivel, pöffeszkedve és hangosan jótékonykodva tüsténkedik majd az ágya körül - elnagyolt mozdulatai közben legalább ötször megtaszítva a szomszédos beteg ágyát -, míg másik fia a tanyán megszokott öltözékben, poros nadrágban és csizmában, kalapját gyűrögetve áll majd, csillogó szemekkel nézve édesanyját távolabbról, hogy engedje testvérét szerepelni.

Összeérnek a sínek    























Ott ültem a vonatsíneken. Vártam. Az egyetlen megoldást...   Nem az jött amire várakoztam.   Egy kisfiú közeledett felém a sínek között. Csak képzelődöm, gondoltam, és tovább bámultam a talpfák közé szórt köveket.   - Mit csinálsz itt?   Szőke hajú, ötéves forma kisfiú állt előttem. Nagy barna szemeivel a tekintetemet fürkészte.   Éreztem, hogy olvas benne, most olvassa ki belőle az elmúlt évtizedeket.
Elfordultam, nem akartam, hogy lássa.

Mi is a megbocsátás?

A megbocsát kifejezés szó szerint azt jelenti angolul: elajándékozni. A megbocsátásnak igen kevés tennivalója van a másik emberrel; ez a Te döntésed.

Olyan, mint a széndioxid kilégzése a testedből, mert tudod, ha magadban tartod az csak ártani fog. Ezért engedd ki. Rajta - bocsásd ki. Hagyd, hogy az összes keserűség kimenjen, és helyére lélegezd be a szeretetet!, megbocsátást, elengedést!

Tudom nehéz.

 

A szeretet próbája a megbocsátás, elengedés.

Szól-e még Isten az emberekhez?


Egyszer egy fiatalember, aki komoly lelki életet élt, elment egy bibliaórára egy baráti családhoz. Csütörtök este volt. A találkozót vezető házaspár az imaórát két részre osztotta: hallgassuk Istent, és engedelmesen kövessük, amit kér tőlünk. A fiúnak szünet nélkül az járt az eszében, vajon Isten ma is beszél még az emberekkel?
A bibliaóra után barátaival még betértek egy kávézóba. A találkozón elhangzottakról beszélgettek.

Dsida Jenő

Öregek leszünk

Majd nyolcat üt egy öreg óra,
és öregek leszünk mi is.
Szoknyád meglibben suhogóra,
s ősz fejemen barátpilis.

Mellénk az este ül le gyorsan,
faggat, mint régi jóbarát -
S mi iszunk együtt mosolygósan,
köhögősen meleg teát.

Szívünkben még a régi nyíl van,
de már jólesik, nem sebez,
s ha pápaszemünk összevillan:
a közel olyan messze lesz.

S a messze olyan közel szárnyal.
Megölellek hallgatagon..

A szeretet program installálása

 

 

 

 

Ügyfélszolgálat:
Igen, miben segíthetek?

Felhasználó:
Hát, hosszas megfontolás után úgy döntöttem, installálni fogom a Szeretetet.
Végig vezetne kérem a folyamaton?

Ügyfélszolgálat:
Rendben, szívesen segítek. Készen áll az indulásra?

Felhasználó:
Hát, nem vagyok egy műszaki zseni, de azt hiszem készen állok. Mit kell először tennem?

Ügyfélszolgálat:
Első lépésként nyissa meg a Szívét. Megtalálta a Szívét?

Felhasználó:
Igen, de egy csomó más program is fut jelenleg.

A Nőkről

 

- Mama miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját:
- Mert én nő vagyok - válaszolta az asszony.
- Ezt nem értem! - mondja a kisfiú
- És ezt soha nem is fogod megérteni - válaszolta gyermekét átölelve az
anya.

Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is.
- Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül?
- Minden nő ok nélkül sír. - Ez volt minden amit az apa válaszolt.

A fiúcska felnőtt, férfi lett, és még mindig kereste a választ, vajon
miért sírnak időközönként a nők.

Elhanyagolod a szeretteidet?

 

Olvastam ezt a történetet én nagyon telibe talál. Elgondolkodtam azon, hogy én elég időt fordítok azokra akiket szeretek?

 

A történet...

A nagy skót esszéíró és történész, Thomas Carlyle, feleségül vette a titkárnőjét, Jane Welsh-t. Az asszony továbbra is a férjének dolgozott, de megbetegedett.

 

Carlyle, aki nagy odaadással végezte a munkáját, nem igazán vett tudomást arról, hogy az asszony beteg, és hagyta, hogy tovább dolgozzon.