Szeretettel köszöntelek a Megtörtént esetek Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz, hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Bácsi István
Megtörtént esetek Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Megtörtént esetek Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz, hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Bácsi István
Megtörtént esetek Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Megtörtént esetek Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz, hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Bácsi István
Megtörtént esetek Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Megtörtént esetek Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz, hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Bácsi István
Megtörtént esetek Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
13 éve | Baráth Erika | 2 hozzászólás
Ez egy nagy kedvencem. Lehet, hogy ismeritek ti is. Írhatta volna akár az élet is, és nagyon tanulságos. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy ember. Név szerint: Mindenki, Valaki, Bárki és Senki.
Egy szép napon szóltak Mindenkinek, hogy akadt egy fontos munka, amit sürgősen meg kell csinálni. Mindenki biztos volt abban, hogy Valaki megcsinálja. Bárki megcsinálhatta volna, de Senki nem csinálta meg. Valaki nagyon megdühödött emiatt, mivel ez Mindenki dolga lett volna.
13 éve | Baráth Erika | 0 hozzászólás
várandós anya két gyermeket hord a méhében. Az egyik egy "kis hívő", a másik egy "kis szkeptikus". A "szkeptikus" azt kérdezi:
- Te hiszel a születés utáni életben?
- Hát persze - mondja a kis "hívő". - Az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket! - Hülyeség! - mondja a "szkeptikus". - Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet?
- Pillanatnyilag még nem tudom - mondja a kis "hívő" -, de biztos sokkal világosabb, mint itt bent!
|
|
|
13 éve | Bácsi István | 4 hozzászólás
Egy szép piros rózsa hevert lenn a porban,
Mellette férfiak és nők haladtak el sorban,
Mindenki ráfigyelt, mindenki megnézte,
Olyanok is voltak kik felvették kézbe.
De el egy se vitte, mind eldobta újra
Így került a rózsa ismét a porba, s az útra.
E méltatlan bánás a szívemig hatott.
S míg csak fel nem vettem, nyugodni nem hagyott.
De biz én is dobtam mert nem volt már szára,
Így a szép rózsafej, szemétnek lett szánva.
Míg tűnődtem sorsán, meglepetés történt:
Kivétel törte át a szokást, a törvényt.
Bácsi István írta 5 órája a(z) Paulo Coelho fórumtémában:
Egy ölelés "Egy ölelés sokkal többet jelent két test ...
Bácsi István írta 1 hete a(z) Tanulságos történetek fórumtémában:
A gyógyító-Anna története Anna fiatal kora óta küzdött a ...
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás