Elhanyagolod a szeretteidet?

Olvastam ezt a történetet én nagyon telibe talál. Elgondolkodtam azon, hogy én elég időt fordítok azokra akiket szeretek?

A történet...

A nagy skót esszéíró és történész, Thomas Carlyle, feleségül vette a titkárnőjét, Jane Welsh-t. Az asszony továbbra is a férjének dolgozott, de megbetegedett.

Carlyle, aki nagy odaadással végezte a munkáját, nem igazán vett tudomást arról, hogy az asszony beteg, és hagyta, hogy tovább dolgozzon.

De az asszony rákos volt, és végül ágynak esett. Bár Carlyle igazán szerette a feleségét, úgy találta, hogy nincs elég ideje arra, hogy sok ideig mellette legyen, vagy sok figyelmet fordítson rá.

Aztán az asszony meghalt.

A temetés után Carlyle bement Jane szobájába, és meglátta az asszony naplóját az asztalon; felvette, és olvasni kezdte.

Egy teljes oldalon csak egyetlen sor állt:

„Tegnap egy egész órát töltött velem, és ez olyan volt, mint a mennyország; nagyon szeretem őt.”

A valóság, melyet meglátni addig valamiért túlságosan vak volt, most metsző élességgel hasított belé.

Túl elfoglalt volt ahhoz, hogy észrevegye, milyen sokat jelent Jane-nek. Visszagondolt, hogy milyen sokszor kötötte le a munkája, és egyszerűen nem vett tudomást a feleségéről. Nem látta a felesége szenvedését. Nem látta a szerelmét.

A következő oldalra lapozva olyan szavakat olvasott, melyeket sohasem tudott elfelejteni:

„Egész nap füleltem, hogy hallom-e a lépteit az előszobában, de most már késő van, és azt hiszem, ma már nem fog jönni.”

Visszatette a naplót az asztalra, és kirohant a házból. A barátai találtak rá az asszony sírja mellett, sárral borítva. Szemei vörösek voltak a sírástól, könnyek csorogtak le az arcán.

„Bárcsak tudtam volna, bárcsak tudtam volna” – zokogta.

Jane halála után nem nagyon próbálkozott az írással.

Te is elhanyagolod a szeretteidet?

„…éljetek szeretetben…” (Efézus 5:2)

A történet a Mai Ige kiadvényból származik.